Trojstveni Markovac
| Trojstveni Markovac | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Belovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43000 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1226 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 28″, k. h. 16° 52′ 55″45.9245, 16.88245.924500°N 16.882000°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 28″, k. h. 16° 52′ 55″45.9245, 16.88245.924500°N 16.882000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trojstveni Markovac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Trojstveni Markovac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése
Belovár központjától 3 km-re északkeletre, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Dobrovita-patak jobb partján fekszik. Mára teljesen összépült a megyeszékhellyel.
Története
A falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Markovecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Markovecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Markovecz” néven 20 házzal, 117 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 280, 1900-ban 474 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 66%-a horvát, 16%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 83%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1301 lakosa volt. A népesség száma a megyeszékhely közelségének köszönhetően folyamatosan növekszik.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 280 | 306 | 370 | 291 | 338 | 474 | 520 | 529 | 461 | 505 | 551 | 794 | 1.198 | 1.201 | 1.280 | 1.301 |
(1857 és 1880, valamint 1910 és 1931 között Puričani lakosságát is ide számították.)
Nevezetességei
Római katolikus kápolnája a falu közepén áll. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület északnyugatra néző szentéllyel, a délkeleti homlokzat felett épített harangdúccal. Az 1980-as években megújították és bővítették. A kápolnától különálló harangtornya északi irányban áll piramis alakú toronysisakkal.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 412. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Belovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Horvátország-portál
Földrajzportál
