Rojcsa

Rojcsa (Rovišće)
A Szentháromság plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Rojcsa
Jogállás	falu
Polgármester	Slavko Prišćan
Irányítószám	43212
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	4144 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	130 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 57′, k. h. 16° 44′45.95, 16.73333333333345.950000°N 16.733333°EKoordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 16° 44′45.95, 16.73333333333345.950000°N 16.733333°E
Rojcsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rojcsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rojcsa (horvátul: Rovišće) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.

Fekvése

Belovártól légvonalban 10, közúton 11 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység lejtőin fekszik. Itt halad át a Zágrábot Belovárral összekötő 28-as számú főút és a vasútvonal.

A község települései

A községhez Domankuš, Draganić, Kakinac, Kovačevac, Kraljevac, Lipovčani, Podgorci, Predavac, Prekobrdo, Rojcsa, Tuk és Žabjak települések tartoznak.

Története

A település már a középkorban is létezett. Első írásos említése Kálmán herceg 1232-ben kelt adománylevelében történt, melyben Rojcsa, Drag és Dragec nemeseinek birtokot adományoz. Gutkeled nembeli István szlavón bánnak egy 1255-ben kiadott, az elidegenített várföldek visszaadásáról szóló oklevele szerint a rojcsaiaknak már Kálmán király (Colomannus rex) kiváltságokat adományozott.^[2] Az oklevélből az is kitűnik, hogy Rojcsa abban az időben egy korabeli vármegyének megfelelő nagyobb szlavóniai közigazgatási egység, várispánság központja volt, ispánja pedig a Hahót nembeli IV. Hahót volt. IV. Béla király 1265-ben kelt oklevelében a rojcsai várjobbágyokat „iobagionescastri de Ryuche” alakban említi. A rojcsai várispánság a 14. századig létezett, ekkor fokozatosan Kőrös vármegyébe olvadt bele.

Plébániáját 1334-ben említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancte trinitatis de Ruuicha” néven. Ugyanezt a plébániát említik 1346-ban, 1428-ban, 1437-ben, 1451-ben és 1479-ben is. 1501-ben Tamás nevű plébánosát említik „Thomas plebanus in Roycha” alakban.^[3] Innen származik a legkorábbi 1425-ből fennmaradt földesúri adójegyzék, mely a rojcsai uradalom 407 falusi és mezővárosi lakójának adóját összegzi.^[4]

A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Rovische” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott.

A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rovische” néven szerepel.^[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rovische” néven 451 házzal, 401 katolikus és 2037 ortodox vallású lakossal találjuk.^[6]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 612, 1910-ben 848 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 59%-a horvát, 28%-a cseh, 9%-a szerb, 4%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1.196 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[9] 1791-ben épült késő barokk stílusban valószínűleg a középkori plébániatemplom alapjain. Ezt látszik igazolni a templom keleti tájolása, mely a középkori templomok sajátossága. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú, valamivel szűkebb, négyszögletes szentéllyel, melyhez délről csatlakozik a sekrestye. A nyugati homlokzat előtt áll az 1828-ban épített, magas, karcsú, gúla alakú toronysisakal fedett harangtorony. A templom belül csehsüveg boltozatos. A bejárat feletti kórus két oszlopon nyugszik. A főoltár a Szentháromság, a mellékoltárok Páduai Szent Antal és a Rózsafüzér királynője tiszteletére vannak szentelve. A szószék egy budai mester műhelyében készült 1902-ben.

Oktatás

A település első iskoláját 1830-ban alapították. 1876-ig kettős oktatás zajlott benne, katolikus és görögkeleti vallású tanulók számára. 1925-ben háromosztályos lett. Az 1951/52-es tanévben nyolcosztályossá bővült. A régi iskolaépület a templom közelében, a mai orvosi rendelőnél állt. 1961-ben új iskolaépület építésébe kezdtek, mely 1965-ben nyílt meg. Az épületet 2001-ben bővítették, a tornaterem 2003-ban nyílt meg.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
• Középkortörténeti tanulmányok 7. kötet - Szeberényi Gábor: A rojcsai prediálisok a 13-14. században Szeged. 2012.