Gornji Gučani
| Gornji Gučani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Bresztovác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34322 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 48 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 207 m |
| Terület | 4,65 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 46″, k. h. 17° 36′ 37″45.32944444, 17.6102777845.329444°N 17.610278°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 46″, k. h. 17° 36′ 37″45.32944444, 17.6102777845.329444°N 17.610278°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Gučani falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.
Fekvése
Pozsegától légvonalban és közúton 11 km-re, községközpontjától légvonalban és közúton 5 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, az Orljavica-pataktól délre, a Pozsegai-hegység északi lejtőin, a Pozsegát Nova Gradiškával összekötő főút mentén fekszik.
Története
Gučani első írásos említését a pozsegai káptalan 1464-kelt egyik oklevelében találjuk „Guchan” néven a rudinai apátság birtokaként. Gučani falut a középkorban horvát katolikusok lakták, akiknek száma a török uralom alatt a nehéz terhek hatására jelentősen csökkent. A török uralom alóli felszabadítást csak két horvát család érte meg. 1697 körül Boszniából pravoszláv szerbek települtek be ide, akik többségbe kerültek. 1698-ban a két Gučani még egy faluként „Kugyani” néven 7 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] A bresztováci uradalomhoz tartozott. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gucsany” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Guchani (Gornyi és Dolnyi)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Guchani (Gorni és Dolni)” néven 42 házzal 44 katolikus és 296 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 264, 1910-ben 220 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1969-ben kapott elektromos áramot. 1991-ben lakosságának 62%-a szerb, 37%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 53 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 264 | 277 | 238 | 201 | 205 | 220 | 194 | 190 | 95 | 99 | 102 | 91 | 99 | 84 | 53 | 53 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 219. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 26. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Brestovac község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Tomislav Wittenberg: Brestovac – Zapadna vrata Požeštine Požega, 2011. (horvátul)
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Zbornik Povijesnog Drustva Pakrac-Lipik 2017. broj 10. (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka
Horvátország-portál
Földrajzportál
