Šumanovci
| Šumanovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Kutjevo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34308 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 116 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 16″, k. h. 17° 49′ 19″45.371, 17.82245.371000°N 17.822000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 16″, k. h. 17° 49′ 19″45.371, 17.82245.371000°N 17.822000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Šumanovci (1869-ig Šumanovac) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.
Fekvése
Pozsegától légvonalban 12, közúton 15 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délnyugatra, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főút mentén, Cerovec és Tominovac között fekszik.
Története
A település középkori létezéséről írásos nyom nem maradt. A török kiűzését követően a török uralom alatt maradt Boszniából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek települtek be. Ez a betelepült lakosság azonban a Bošnjak családot kivéve hamarosan kihalt, vagy elköltözött.[2] 1698-ban „Sumanovczi” néven 2 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] 1740 után a Bošnjak család is eltűnik a településről, majd rövidesen a 18. század közepén új, katolikus horvát lakosság települt be. Közülük többen a ma is itt élő lakosság ősei. 1730-ban 13, 1746-ban és 1760-ban 5 ház állt a településen.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Shumanovacz”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sumanovacz” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sumanovácz” néven 19 házzal és 165 katolikus vallású lakossal találjuk.[5]
A településnek 1857-ben 146, 1910-ben 220 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 94%-a horvát, 6%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 139 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 146 | 127 | 147 | 154 | 195 | 220 | 223 | 213 | 171 | 165 | 172 | 174 | 157 | 165 | 164 | 139 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 613. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 29. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
