Vastagh Éva

Vastagh Éva

Született	1900. december 30. Budapest
Elhunyt	1942. február 11. (41 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Vastagh Györgyné Vastagh György
Foglalkozása	szobrászművész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh Éva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsó-torjai Vastagh Éva (Budapest, 1900. december 30. – Budapest, 1942. február 11.) magyar szobrászművész.

Családja

Székely lófő eredetű családból származott. Ifj. Vastagh György szobrászművész és Benczúr Olga képző- és iparművész lánya, id. Vastagh György és Benczúr Gyula festőművészek unokája, Vastagh László szobrászművész nővére, Vastagh Béla jogász, Vastagh Géza és Benczúr Ida festőművészek, valamint Benczúr Gyula orvos unokahúga.

Élete és munkássága

Már korai gyermekéveiben sokat foglalkozott rajzolással, mintázással. Kilencéves volt, amikor élő modell után olyan jól sikerült kutya szobrot mintázott, hogy apja gipszbe öntette. Négyéves korában kezdődő gerincbetegsége élete végéig erősen korlátozta mozgását, teherbírását. A felsőbb leányiskolát magántanulóként végezte, majd érdeklődése teljes egészében a művészet felé fordult. Szobrásznak készült, apja tanítványa lett. 1924-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán a Viaskodó vadkan és a Sasok című műveivel lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve művei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain. Kiegyensúlyozott kompozíciójú életképei, portréi, állatszobrai a római iskola szellemiségét és formavilágát idézik. Maradandót alkotott a szobrászat valamennyi ágában, a kisplasztika, a dombormű, az éremművészet, valamint a körplasztika területén egyaránt.Több kisplasztikáját sokszorosította és forgalmazta a herendi porcelángyár (Bagoly, Disznópásztor, Drótszőrű tacskó, Pávapár, Pelikán stb.)

1929-ben került kivitelezésre a háborúban elesett orvosoknak emléket állító három szoborcsoportja, melyek eredetileg a Bőrgyógyászati Klinika kertjében álltak. Közülük kettő, a Tanítás és a Gyógyítás ma a Radiológiai Klinikán tekinthető meg, a harcoló katonákat bemutató harmadik Kecelen, a Hadtörténeti Gyűjteményben van.

A Haltenberger család megrendelésére 1936-ban készített monumentális síremléke - másfél életnagyságú pálmaágat tartó angyal - a Kerepesi temetőben áll. Mátyás király korabeli apródot kutyájával megjelenítő szobrát Svábhegyen, az egykori Golf szálló parkjában állították fel 1939-ben.

Utolsó alkotása, s egyben fő műve a Balatoni sellők (Hableányok játéka) című kútplasztika (1941), eredetileg Brázay Zoltán balatonarácsi kertjében állt, majd Balatonfüreden a Tagore sétányon kapott helyet, jelenleg ugyanitt a Vaszary villa kertjében látható.

Vastagh Éva emlékkiállítása 1942-ben volt a Műcsarnok őszi tárlatának keretében.

1934-ben a Műcsarnokban id. Vastagh György centenáriumi kiállításán, valamint 2004-ben az Ernst Múzeumban a Vastagh művészcsalád tárlatán is bemutatták munkáit.

Főbb művei

Kompozíciók

Tanítás (1929), Budapest, Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika
Gyógyítás (1929), Budapest, Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika
Harcoló katonák (1929), Kecel, Hadtörténeti Gyűjtemény
Krisztus, (1938), Kápolnásnyék, Jézus szíve templom
Mátyás király korabeli apród (1939), Budapest, Svábhegy volt Golf szálló kertje, kis példány:Tapolca, Városi Múzeum
Balatoni sellők (1941), Balatonfüred, Tagore sétány
Boldog Özséb, Budapest, Gellért-hegy, Sziklatemplom (eltűnt)

Síremlékek

Csiky József síremléke (1932), Budapest, Kerepesi temető
Haltenberger család síremléke (1936), Budapest, Kerepesi temető
Gyárfás Gyula síremléke (1945-ben megsemmisült), Budapest, Farkasréti temető

Portrék

Kassai testvérek négyes portré (1928)
Popini Laci (1930)
Prohászka Ottokár (1934)
Gyermekportré
Mizzi Mariann portréja
Pataky Manyi portréja

Kisplasztikák

Libaetetés (1926)
Skót terrier (1928)
Tintatartó (1931), Budapest, Semmelweis Egyetem rektori iroda
Csikós lóháton (1937), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Kuruc trombitás lóháton (1940)
Ámor halakkal
Bagoly
Bocskai István lóháton
Csibék
Disznópásztor
Faun furulyával
Fekvő cica
Gerelyvető nő
Gyermek báránnyal
Három alvó gyermek
Káin és Ábel
Lovak, Budapest, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum
Malacok
Mária Jézussal
Oroszlán
Pávapár
Pelikán
Szent Ferenc
Szent László lovascsoport
Ülő cica
Vénusz

Érmek, plakettek

Rövid hajú kislány arcképe (Kenyeres Katalin), plakett (1926)
Hosszú hajú kislány arcképe (Kenyeres Márta), plakett (1926)
IX. Nemzetközi Dermatológus Kongresszus Budapest, emlékérem (1935), Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Kenyeres Balázs plakett (1936), Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
34. Eucharisztikus világkongresszus éremterv (1938)
Ötpengős éremterv (1938)

Elismerései

Hadtörténeti Múzeum elismerő díszoklevele (1927)
Díj az orvosok hősi emlék pályázatán (1929)
Halmos Izor-díj (1931)
Társulati jubileumi emlékplakett (1936)
Kitüntető elismerés (1940) a Műcsarnok tavaszi tárlatán

Források

Huszár-Procopius: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn. Budapest, 1932.
Herend 100 éves. Kiállítási katalógus. Budapest, 1939.
Szigeti István: Vastagh Éva szobrászművész érmei és plakettjei. In: Az Érem. Közlemények az éremgyűjtés köréből. XVI. 1960. 14. sz. Budapest
Művészeti lexikon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965.
Sikota Győző: Herendi porcelán. Budapest, Műszaki Kiadó, 1970.
Árkovics Erzsébet: Egy szobor kálváriája: Vastagh Éva bronzszobra a Tapolcai Városi Múzeumban. In: Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1. (1989). Tapolca, 1990.
Vastagh Csilla: Egy elfelejtett szobrász emlékére. In: Új Művészet, 2000. december
Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Budapest, Ernst Múzeum, 2004.
Magyar családtörténeti adattár.