Tüdőshalak

Tüdőshalak
Evolúciós időszak: Kora devon – jelen
Ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Izmosúszójú halak (Sarcopterygii) Alosztály: Dipnoi J. P. Müller, 1844
rendek
Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) Gőtehalalakúak (Lepidosireniformes)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tüdőshalak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tüdőshalak témájú kategóriát.

A tüdőshalak (Dipnoi vagy Dipneusti) a csontos halak egy alosztálya, a devon időszakban élték virágkorukat, de már a karbontól csökken a fajgazdagságuk. Jelenleg 6 fajuk ismeretes, ezek Afrikában (Protopteridae – 4 faj), Dél-Amerikában (Lepidosirenidae), és Ausztráliában (Ceratodontidae) élnek.

Páros úszóik tövi végének „izmos” jellege alapján újabban a bojtosúszójú halakkal (Coelacanthimorpha) közös csoportba vonják össze őket Sarcopterygii néven. A bojtosúszósoktól azonban a végtagok anatómiája és a belső orrnyílás hiánya alapján jelentősen eltérnek.

A tüdőshalak bélcsatornájában a cápákhoz hasonló spirális redő húzódik. Testüket cikloid pikkelyek fedik. Vízben kopoltyúikkal lélegeznek, amelyekből 2 vagy 4 van. A légkörből történő légzésre szolgáló tüdő az úszóhólyagból alakult ki. Egy vagy két tüdővel rendelkeznek. A tüdők megléte önmagában nem tekinthető olyan tulajdonságnak, ami jelentősen megkülönböztetné a többi haltól.

Ide tartozik az afrikai gőtehal (Protopterus annectans), amely a gőtehalalakúak (Lepidosireniformes) rendjébe tartozik (korábban kéttüdősök, Dipneumones). Nyugat-Afrika mocsaras, növényekkel benőtt vizeiben élő, 1–2 m hosszú, angolnára emlékeztető tüdőshal. Páros úszója fonálszerűen vékony, úszósugár nélküli, belső vázuk nem azonos eredetű a négylábú állatok végtagjaival. Pikkelyei aprók. Kopoltyúi csökevényesek, légzésének kevesebb mint 3%-át adják, tüdeje két zsákból áll. Ebből a szempontból a dél-amerikai gőtehalakhoz hasonló, de eltér az ausztráliai tüdőshaltól (Neoceratodes forsteri), amelynek csak egy tüdeje van.

Az esős évszakban apró víziállatokkal táplálkozik, ilyenkor rakja le 3–4 mm-es ikráit is a víz fenekén, „fészekben”. Az ivadékokat a hím gondozza, friss, oxigéndús vizet legyez rájuk. A kikelő kicsiknek külső kopoltyújuk van és gőtelárvákra emlékeztetnek (innen a rend neve). A száraz évszak beköszöntével, a vizet önszántából elhagyja és kb. félméteres gödröt váj magának, összetekeredik benne, és bábbá szilárduló nyálkaburokkal védi testét a kiszáradástól. Levegőt a tok nyílásán át kap. Ez az állapota akár négy évig is eltarthat (rendszerint csak fél évre van szükség), ezalatt nemcsak a zsírszöveteiben raktározott tartalékait, hanem izomzatának egy részét is felemészti.

• Ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri)

Ökológia és élettörténet

A kéthéjú halak emnivor, halakkal, rovarokkal, kruszták, férgekkel, kagylókkal, amfibákkal és növényi anyagokkal táplálkoznak. Igazi gyomor helyett spirális bélszeleppel rendelkeznek.^[1] Az afrikai és dél-amerikai kéthéjú kagylók úgy képesek túlélni élőhelyeik szezonális kiszáradását, hogy az iszapba ássák magukat, és táplálkoznakaz egész száraz évszak alatt.^[2] A fiziológiájukban bekövetkezett változások lehetővé teszik számukra, hogy anyagcseréjüket a normális anyagcsererátájuknak csak egytizedére lassítsák, és a fehérjehulladékot ammóniából a kevésbé mérgező húgysavvá alakítják át (normális esetben a kettős légzésű halak a nitrogénes hulladékot ammónia formájában közvetlenül a vízbe választják ki).

Evolúció

Nagyjából 420 millió évvel ezelőtt, a Devonidőszakban a kétlábú halak és a gerincesek utolsó közös őse két külön evolúciós vonalra szakadt, a mai latacanták őse valamivel korábban vált el egy sarcopterygiai őstől.^[3][4]

A Dipterusnak, az egyik legkorábbi kétlábú halnak a modern ausztrál kétlábú halakéhoz hasonló, levél alakú mell- és medenceúszója volt, és észszerűnek tűnik feltételezni, hogy a korai formáknak a ma élő fajokéhoz hasonló funkcionális tüdejük is volt.^[5]

A legkorábbi kettős légzésű halak tengeri halak voltak. A karbon korszak után szinte minden kétlábú halnak édesvízi környezetben él.Valószínűleg legalább két átmenet volt a kétlégzős halaknak a tengeri élőhelyről az édesvízi élőhelyre. Az összes jelenleg élő kétlégzős hal közös őse valószínűleg a késő szénkorban, mintegy 300 millió évvel ezelőtt élt, és a koronás csoport legősibb képviselői a perm időszakából ismertek.^[6]

Jegyzetek