Szimon Fjodorovics Usakov

Szimon Fjodorovics Usakov
Született	1626[1][2][3][4][5] Moszkva[6]
Elhunyt	1686. június 25. (59-60 évesen) Moszkva
Állampolgársága	Orosz Cárság
Foglalkozása	festőművész ikonfestő
A Wikimédia Commons tartalmaz Szimon Fjodorovics Usakov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szimon Fjodorovics Usakov (oroszul: Симон /Пимен/ Федорович Ушаков; Moszkva, 1626. — Moszkva, 1686. június 25.) orosz ikonfestő és grafikus.

Munkássága

Stílusát a régi orosz ikonfestő hagyományok, a bizánci elemek és a nyugat-európai festészet stíluselemeinek ötvözése jellemzi. Nagy előrelépés, újítás volt ez a 17. századi Orosz Birodalomban. Az ikonok arcképfestészete kissé közeledett a valóságos portréfestészethez. Usakov tanítványai is lelkesedtek ehhez az élethez közelebbi festési módhoz. Egyházi és világi körökben talált Usakov megértésre és erős ellenérzésekre is. Végül az ő útja győzött, lényegében ő lett az első orosz portréfestő. Az orosz rézkarc- és rézmetszetkészítés kezdete is az ő tevékenységéhez kötődik.

Fjodor Zubov (1615—1689) miniatúrák, ikonok festője és rézmetsző volt Usakov legközvetlenebb munkatársa, Usakov halála után ő lett az utódja, a továbbiakban ő szervezte az egyházi építkezéseket és a templomok díszítését. Usakov ikonfestő és iskolájának^[7] tevékenysége szervesen kapcsolódott Nyikon moszkvai pátriárka (1652-1666) egyházi reformjaihoz. Nyikon pátriárka 1666-os lemondatása után is zavartalanul működött Usakov, mert élvezte Alekszej orosz cár és utódainak kegyét.

Kifejezett arcképei a szentekről mintegy azt érzékeltetik, hogy ezeket nem is emberi kéz festette, ennek a kifejezéséhez nagy mesterségbeli tudás kellett, ennek egyik reprezentatív darabja A Megváltó arcképe 1658-ból.

Művei

• Istenanya-ábrázolás Vlagyimirból (Mihály-székesegyház, Moszkva)
• Angyali üdvözlet (Grúz Istenanya templom, Moszkva)
• Ikonok (Szentháromság–Szergij-kolostor, Moszkva mellett)

Galéria

• 
  A hit szimbóluma (1668)
• 
  Ikon a Vladimiri Isten anya dicséretére (1668)
• 
  Mihály Arkangyal legyőzi az ördögöt (1676)
• 
  Az utolsó vacsora (1685)
• 
  Szent Macarius^[8]

Jegyzetek

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Életrajza, ikonjai (oroszul)