Pikkelyes pöfeteg
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lycoperdon utriforme | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pikkelyes pöfeteg témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pikkelyes pöfeteg témájú médiaállományokat és Pikkelyes pöfeteg témájú kategóriát. |
| Pikkelyes pöfeteg mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
A pikkelyes pöfeteg vagy repedéses szétesőpöfeteg (Lycoperdon utriforme) az osztatlan bazídiumú gombák közé, a Lycoperdaceae családba tartozó pöfetegfaj.
Megjelenése
Közepes termetű gombafaj, amely mezőkön, legelőkön terem, rendszerint egyesével, olykor többedmagával, tavasztól őszig.
Termőteste nagyjából egy birsalma nagyságát érheti el, magassága rendszerint 8-16, szélessége 5–10 cm körül van. Kettős burokkal rendelkezik, a külső fehér, ez azonban a gomba növekedésével fokozatosan megrepedezik, így az egész gomba pikkelyes, molyhos benyomást kelt. A belső burok szürkés színű, törékeny.
A gomba fiatalon ehető – szeletekre vágva, a húshoz hasonlóan érdemes elkészíteni –, az idősebb példányok azonban fokozatosan fehéresből barnára sötétülnek, majd kihasadnak és termőtestben felhalmozódott spóraportömeget a szél kifújja. Ezután a megmaradt tönkszerű rész megszáradva még hónapokig a helyén marad.
Összetéveszthetősége
A szintén ehető óriáspöfeteggel lehet összetéveszteni, amely azonban sokkal nagyobbra is meg tud nőni, felülete pedig sima, pikkelyek nélküli.
Források
- A pikkelyes pöfeteg leírása
- Veress Magda: Gombáskönyv, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982
- Rimóczi Imre: Gombák I: Rétek, legelők és pázsitok gombái. Budapest: Kossuth. 2004. = ÉlőVilág Könyvtár, ISBN 963-09-4603-3
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
