Pareto-elv

A Pareto-elv, más néven a 80–20 szabály kimondja, hogy számos jelenség esetén a következmények 80%-a az okok mindössze 20%-ára vezethető vissza.

A Pareto-elv

Eredetileg Vilfredo Pareto olasz közgazdász alkotta meg 1906-ban azt a matematikai képletet, amellyel az egyenlőtlen vagyoneloszlást (a javak egyenlőtlen eloszlását) írta le, megfigyelései alapján.

Pareto azt állította, hogy a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül a társadalomra jellemző vagyonelosztás során. Dr. Joseph Juran (1930 és 1940 között) hasonló megállapításra jutott a minőségügy területén. Juran megfogalmazásában a (bekövetkező) problémák 80%-át a hibák (az elkövetett hibák) 20%-a okozza.[1]

A közgazdaságtan és a menedzsmenttudomány területén széles körben megfigyelt és tudatosan alkalmazott elvről beszélünk. Egy piaci környezetben működő vállalat bevételének 80%-át általában a vevők 20%-a „termeli meg”. De mondhatjuk azt is, hogy a tevékenységeinknek 20%-a hozza a jövedelmünk 80%-át. A hirdetések 20%-a hozza az üzletek 80%-át.[2] Ezen elv ismerete segíti a döntéshozatalt (angolul: decision-making).

A Pareto-elv kiterjesztése

A társadalmi, vevői racionalitáson alapuló döntéshozatal egy adott termék vagy szolgáltatás kapcsán több paramétert értékel. Két – minden paraméterében azonos (azonos hasznosságot hordozó) – termék vagy szolgáltatás közül azt választja, amely legalább egy paraméterében jobb a másiknál és egy paraméterében sem rosszabb annál. Slides for Lectures (Topic 1: Theories of Distribution, Pareto's Contribution to Utility Theory, page 16.)

E fenti elv talán egyszerűnek tűnik, de valójában nem az. A mosógépek piacán például biztos találunk azonos árú gépeket. Ez a paraméter tehát nem használható a döntéshozatalhoz. A mosógép energiafogyasztására, súlyára, fordulatszámára jellemző számok könnyen összehasonlíthatók, de az egyéb paraméterek – tisztító hatás, a dob felépítéséből következő kíméletes mosás – már nehezen. Ezeket a paramétereket a vevő a termékhez kapcsolódó marketingkommunikáció üzenetei alapján értékeli és hasonlítja össze. Végül ezek alapján hoz döntést.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Pareto's Principle – The 80-20 Rule. [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 12.)
  2. ↑ Bálint, A., Gazdaságtan Könyvelőknek: 80 ügyfél nekem, 20 neked. (2015)

Források

  • Pareto's Principle – The 80-20 Rule Archiválva 2009. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Deciding Where to Meet for Dinner
  • Slides for Lectures Topic 1: Theories of Distribution, Pareto's Contribution to Utility Theory, page 16.
  • Resolving a Conflict Situation with a Reference Outcome: An Axiomatic Model

Irodalom

  • Bookstein, Abraham. Informetric distributions, part I: Unified overview, 368–375. o.. DOI: <368::AID-ASI8>3.0.CO;2-C 10.1002/(SICI)1097-4571(199007)41:5<368::AID-ASI8>3.0.CO;2-C (1990) 
  • Klass, O. S., Biham, O.; Levy, M.; Malcai, O.; Soloman, S.. The Forbes 400 and the Pareto wealth distribution, 290–295. o.. DOI: 10.1016/j.econlet.2005.08.020 (2006) 
  • Koch, R.. The 80/20 Principle: The Secret of Achieving More with Less. London: Nicholas Brealey Publishing (2001) 
  • Koch, R.. Living the 80/20 Way: Work Less, Worry Less, Succeed More, Enjoy More. London: Nicholas Brealey Publishing (2004). ISBN 1857883314 
  • Reed, W. J.. The Pareto, Zipf and other power laws, 15–19. o.. DOI: 10.1016/S0165-1765(01)00524-9 (2001) 
  • Rosen, K. T., Resnick, M.. The size distribution of cities: an examination of the Pareto law and primacy, 165–186. o.. DOI: 10.1016/0094-1190(80)90043-1 (1980) 
  • The handbook of logistics and distribution management, 2nd, London: Kogan Page (2000). ISBN 9780749433659 .