Olbia (Fekete-tenger)

Ez a szócikk ókori görög városról szól. Hasonló címmel lásd még: Olbia (egyértelműsítő lap).

Olbia
Alapítás	i. e. 7. század
Megszűnés	4. század
Ország	Ukrajna
Elhelyezkedése
Olbia Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 46° 42′, k. h. 31° 54′46.7, 31.946.700000°N 31.900000°EKoordináták: é. sz. 46° 42′, k. h. 31° 54′46.7, 31.946.700000°N 31.900000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Olbia témájú médiaállományokat.

Olbia vagy Olbia Pontiké (görögül: Ὀλβία Ποντική, ukránul: Ольвія) ókori görög város volt a Fekete-tenger északi partján, a Déli-Bug torkolatánál.

A várost a milétosziak alapították az i. e. 7. században, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal.^[1] Végleg az. i. sz. 3-4. században hagyták el, miután a gótok elpusztították.

Elhelyezkedése

Olbia a Déli-Bug (akkori nevén Hüpanisz) jobb partján helyezkedett el, közvetlenül a folyó torkolata előtt, a mai Ukrajna Mikolajivi területén, Parutino falunál. A kolónia mintegy 50 hektáron terült el. Városfalai nagyjából egyenlő szárú háromszöget alkotnak, amely kb. másfél km hosszú és háromnegyed km. széles.^[2] Környékén néhány kisebb település is létezett (a mai Viktorivka és Dnyiprovszke helyén), amelyben feltehetően szintén görögök éltek.^[2]

Olbia alsóvárosát (amelyet mára nagyrészt elöntött a Bug) főleg a kikötő és a kézművesnegyed alkotta. A felsőváros kőből épült lakóházai egy agora köré csoportosultak. A települést tornyokkal megerősített kőfal védte az esetleges ellenségtől.^[3] Az első telepesek a felsőváros területén építették fel házaikat még a görög archaikus korban.^[2] Az i. e. 6. századtól négyzetrácsos utcarendszert vezettek be (másodikként Szmürna után).^[2]

A város történetének kései szakaszában felépült az akropolisz. Az i. e. 6. században szentélyt, az 5. század elején pedig egy Apollón Delphiniosznak szentelt templomot emeltek az olbiaiak.^[2]

Története

Archaikus és klasszikus kor

A mintegy egy évezredig fennálló várost a milétosziak alapították, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal, akik gabonájukat, halukat, rabszolgáikat különböző görög árucikkekre cserélték. A kolónia nevének jelentése görögül "vidám" vagy "gazdag". A görög megtelepedés első nyomára a Déli-Bug torkolatában fekvő, apró Berezany-szigeten bukkantak a régészek; az itt kiásott cserépedények az i. e. 7. század végéről származnak.^[4] Lehetséges hogy területén már létezett korábban a kis szkíta település és az sem zárható ki, hogy a sziget az ókorban még félsziget volt.^[4] A berezanyi városka az. i. e. 5. századig állt fenn, amikor feltehetően beleolvadt a gyorsan növekvő Olbiába.^[4]

Az i. e. 5. században Olbiát meglátogatta Hérodotosz, akitől a város és lakóinak legrészletesebb leírása származik.^[5]

Az i. e. 5. századtól saját bronzpénzt vertek, amely a hagyományos kerek érmealakot mutatta, rajta gorgófővel; de készítettek egyedi, delfin alakú pénzt is.^[6] Utóbbiról feltételezik, hogy Apollón Delphiniosz templomának áldozati ajándékaiból származik.

Egyes feltételezések szerint a korai hellén vallást, különösen az orfikus misztériumokat nagyban befolyásolhatta a sztyeppei népek sámánisztikus hite. Az Olbiában talált nagyszámú orfikus szimbólum alátámasztja azt az elképzelést, hogy Olbia volt a két kultúra érintkezésének egyik gócpontja.^[7]

Hellenisztikus és római kor

A város alkotmányának elfogadása után kapcsolatát Milétosszal szerződéssel szabályozták.^[8] Az i. e. 4. században közösen léptek fel Nagy Sándor hadvezére, Zopürion ellen. Az i. e. 3. század végére az olbiai gazdaság súlyos helyzetbe került, kénytelen volt bizottságot felállítani, amely gabonát osztott ki a lakosság között és elfogadta Szkilurosz szkíta király fennhatóságát. Az i. e. 1. században VI. Mithridatész pontoszi király uralma alatt ismét megnőtt a jelentősége, de aztán i. sz. 48 körül Burebista géta harcosai kifosztották, amely súlyos csapást mért Olbia prosperitására és lakosságának kétharmadát elvesztette.

A rómaiak némileg rendbehozták a várost, de lakossága nem érte el a korábbit és feltehetően nagyrészt barbárokból állott. Az i. sz. 1. század végén Dión Khrüszosztomosz meglátogatta Olbiát, amelyet Borüsztenészi értekezésében írt le (Olbiát a közeli Dnyeper-torkolat miatt gyakran Borüsztenésznek hívták).

A Moesia Inferior provinciához tartozó várost a 3-4. században a gótok legalább kétszer felgyújtották és azután lakói elhagyták.

Ásatások

Az Ocsakivi járáshoz tartozó Parutino falu területén fekvő Olbia ma védett régészeti zóna. 1902 előtt a Muszin-Puskin grófok birtoka volt, akik megtiltották a régészeti ásatásokat. 1901-1095 és 1924-1926 között Borisz Farmakovszkij vezetésével zajlott a város maradványainak feltárása. Mivel a terület az ókor után lakatlan maradt, nagy mennyiségben találtak leleteket, ezek közül a látványosabbak a szentpétervári Ermitázsban láthatók. Az újabb ásatásokat sürgeti, hogy a tenger és a Déli-Bug fokozatosan elmossa a partvidéket. 2016-ban a Varsói Nemzeti Múzeum régészeinek vezetésével újabb feltárásokra került sor.

Az érdekesebb leletek közé tartozik egy viszonylag jó állapotban megmaradt, archaikus korból származó görög ház a későbbi akropolisz területéről, valamint egy ólomtáblára írt, i. e. 500 körüli levél, melyben egy rabszolga eltulajdonítása miatt panaszkodnak.^[4]

Jegyzetek

Irodalom

• Classical Olbia and the Scythian World: From the Sixth Century BC to the Second Century AD, Proceedings of the British Academy. Oxford: Oxford University Press. DOI: 10.5871/bacad/9780197264041.001.0001 (2007). ISBN 978-0-19-726404-1 
• Karjaka, Alexander V.. The Defense Wall in the Northern Part of the Lower City of Olbia Pontike, Meetings of Cultures in the Black Sea Region: Between Conflict and Coexistence, Black Sea Studies. Aarhus: Aarhus University Press, 163–180. o. (2008). ISBN 978-87-7934-419-8 
• Karjaka, Alexander V.. The Demarcation System of the Agricultural Environment of Olbia Pontike, Meetings of Cultures in the Black Sea Region: Between Conflict and Coexistence, Black Sea Studies. Aarhus: Aarhus University Press, 181–192. o. (2008). ISBN 978-87-7934-419-8 
• Kozlovskaya, Valeriya (2008). „The Harbour of Olbia”. Ancient Civilizations from Scythia to Siberia 14 (1–2), 25–65. o. DOI:10.1163/092907708X339562.  
• Krapivina, Valentina (2005). „An Inscription of Mithradates VI Eupator's Governor from Olbia”. Ancient Civilizations from Scythia to Siberia 11 (3–4), 167–180. o. DOI:10.1163/157005705775009435.  
• Krapivina, Valentyna V. (2010). „Ceramics from Sinope in Olbia Pontica”. Ancient Civilizations from Scythia to Siberia 16 (1–2), 467–477. o. DOI:10.1163/157005711X560453.  
• Osborne, Robin. Reciprocal Strategies: Imperialism, Barbarism and Trade in Archaic and Classical Olbia, Meetings of Cultures in the Black Sea Region: Between Conflict and Coexistence, Black Sea Studies. Aarhus: Aarhus University Press, 333–346. o. (2008). ISBN 978-87-7934-419-8 
• Ancient Coinage of Sarmatia, Olbia
• Greek inscriptions of Olbia
• Pyotr Karyshkovsky: Coins of Olbia: Essay of Monetary Circulation of the North-western Black Sea Region in Antique Epoch. Киев, 1988. ISBN 5-12-000104-1.
• Pyotr Karyshkovsky: Coinage and Monetary Circulation in Olbia (6th century B.C. – 4th century A.D.) Odessa (2003). ISBN 966-96181-0-X.
• Polish Archaeological Mission "Olbia"

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Olbia (archaeological site) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.