Muray Róbert

Muray Róbert

Muray Róbert az 1990-es években, műtermében. Fotó: Chochol Károly
Született	Muray Róbert Gyula 1931. július 11. Rákospalota
Elhunyt	2009. szeptember 2. (78 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Murayné Meyer Mária
Foglalkozása	grafikus- és festőművész

weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Muray Róbert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Muray Róbert (Rákospalota, 1931. július 11. – Budapest, 2009. szeptember 2.) a Magyar Képzőművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett grafikus és festőművész, Csepel díszpolgára.

Életpályája

Káposztásmegyeren nevelkedett, már gyerekként is vonzotta az állatok világa, a természet. Megfigyeléseit papírra vetette, ebben segítségére volt művész édesapja. Középiskolai tanulmányait a Dózsa György Gimnáziumban kezdte, ahol 1949-ben érettségizett. Rajztehetsége korán megmutatkozott, a középiskolai évek alatt Galla Endre tanította rajzra. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, folytatta, ahol 1954-ben szerzett diplomát. Szakmai munkássága az alkalmazott grafika területén teljesedett ki, az 1950-60-as években főleg illusztrált, plakátokat tervezett és több erdészeti-vadászati pavilon tervezésével is megbízták.

Fiatalon, elsősorban főiskolai évei alatt gyakorlati ornitológiával is foglalkozott, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvántartása szerint az 1950-es években madárgyűrűzési jogosultsággal is rendelkezett. Bár gyűrűzési tevékenysége nem volt jelentős, nyolc évre terjedt ki, 1951 és 1958 között.^[1]^[2]

A Képzőművészeti Egyetemen 1955-től tanárként dolgozott, 1956-ban növendékeivel prágai tanulmányúton vett részt. Egész életét áthatotta a természet iránti tisztelete és a környezet védelmére való törekvés. 1968-ban sportvadász és tudományos madárgyűjtő vizsgát tett, 1970-től festményeken is megörökítette a vadászat szépségeit, több ilyen témájú festményt készített secco technikával, vadászházakban, kastélyokban. 1971-ben a Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállításon öt témát, négy pavilont tervezett és kivitelezett munkatársaival. Ugyanebben az évben jelent meg a 18 lapból álló „Vadjaink” című képeslapsorozata. 1974-től alapító tagja és munkatársa a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Ebben az évben készítette el a „Vadászható madaraink” című füzetet és plakátot, majd a következő évben féléves kiállítási körútra indult az USA-ba és Kanadába. 1976-tól 10 éven keresztül főmunkatársa volt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak. Ez idő alatt elkészítette Magyarország védett madarait négy plakáton ábrázolva.

Az 1970-es évek elejétől áttért a piktúrára, természeti képeket festett, festészetére a gondos témaválasztás, a részletek valósághű bemutatása, az egyéni stílus volt a jellemző. Képei a természet világát, hangulatát tükrözik, hangsúlyos színek alkalmazásával, festészetében mesterei Pap Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Károly, Kádár György voltak. 1979-ben minisztériumi küldöttként egy 50 m²-es falképet készített Ulánbátorban (Mongólia) a „Természet Házában”.

1981-ben megtervezte a plovdivi Vadászati Világkiállítás magyar pavilonját. Környezetvédő munkássága elismeréseként 1982-ben megkapta a „Környezet védelméért” kitüntetést. Afrika iránti vonzódásaként Dr. Nagy Endre meghívására 1986-ban több hónapig Afrikában – Tanzániában élt. Képeiből 1989-ben egyéni kiállítást rendeztek a müncheni Német Vadászati és Halászati Múzeumban, ez volt a legkiemelkedőbb a németországi kiállításai közül.

1990-ben címzetes egyetemi docens kinevezést kapott a Képzőművészeti Egyetemen. A budapesti Vajdahunyadvárban a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1991-ben életmű-kiállítást szerveztek műveiből. 1992-ben újabb kiállítást rendeztek képeiből a Finn Vadászati és Halászati Múzeumban Riihimäkiben. 1996-tól volt az elnöke az Altamira Egyesületnek, amely a természethez kötődő képzőművészek csoportja. Összesen 20 önálló külföldi kiállítása volt, ebből 17 Nyugat-Európában: Ausztriában, Svájcban, Luxemburgban, Németországban. Munkásságáért 1994-ben megkapta a A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, majd 2001-ben Csergezán Pál-díjjal tüntették ki, és ugyanebben az évben megkapta az „Arany túzok toll” életműdíjat. 2001 óta vezetett nyári képzőművészeti táborokat „Muray Műhely” címen. 2004-ben ismét rangos állami kitüntetést kapott, elnyerte a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje kitüntetést, ugyanebben az évben megjelent a háromnyelvű életrajzi albuma „Témám a természet” címmel.

2005-ben lemondott a gyakorlati vadászatról, megvált fegyvereitől, így csak lélekben és festményein „vadászik” tovább. 2006-ban, 75 éves korában négy kiállítást rendezett, amelyek közül a jelentősebbek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és a Gödöllői Királyi Kastélyban voltak.^[3] 2007-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta. 2008-ban a Keszthelyi Vadászati Múzeum megnyitásához kapcsolódott Muray Róbert festményeinek kiállítása. Ebben az évben Csepel díszpolgárává választják.

Munkássága méltó folytatása volt a korai elődök Madarász Gyula, Nécsey István és Schenk Jakab által megteremtett hagyományoknak. Fontos szerepe volt abban, hogy megszülethessenek a természet, a madárvilág ismeretének nélkülözhetetlen eszközei a megbízható határozókönyvek, plakátok, amelyek hozzájárulnak a szakemberek és a laikusok természetismereti képzéséhez.

2009 szeptemberében, 78 éves korában hunyt el Budapesten; sírja a Farkasréti temetőben található.

Kiállításai (válogatás)

Számos alkalommal szerepeltek alkotásai csoportos és egyéni kiállítások keretében itthon és külföldön. Ezek közül néhány fontosabb.

Csoportos kiállítások

1956 II. Országos Plakátkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
1966 – 1970 Nemzetközi Grafikai Biennále, Brno, Varsó
1978 – 1980 Országos grafikai biennále, Békéscsaba
1980, 1985, 1990 Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
1981 Vadászat a művészetben, Magyar Pavilon, Plovdiv
1986 Jagd und Kunst, Főcsarnok, Nürnberg
1990 Visszapillantás, Barcsay Terem, Budapest.

Egyéni kiállításai

1971 Műcsarnok, Győr
1975 Helikon Galéria, Budapest
1976 Philip Morris Art Gallery, Richmond, USA
1979 Türr István Múzeum, Baja
1982 Dr. A. Lindggens M., Schönsee, NSZK
1985 Városháza Galéria, Rapperswill, Svájc
1986 Vadászati kastélymúzeum, Springe, NSZK
1988 IMMO-WEST irodaház, Bécs, Ausztria
1989 Német Vadászati és Halászati Múzeum, München
1991 Mezőgazdasági Múzeum, Budapest (életmű-kiállítás)
1991 Hihof M., Echternach, Luxemburg
1992 Finn Vadászati Múzeum, Rihimäki, Finnország

Művei közgyűjteményben

Plakátok

A Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Plakátmúzeum Varsó
Plakátmúzeum Krakkó
Plakátmúzeum Brno
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

Festmények

Madách Imre Művelődési Ház, Vác
Jantyik Mátyás Múzeum, Békés
Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
Philipp Morris Art Gallery, Richmond, USA
FACE Központ, Brüsszel, Belgium
Schloss Tannbach Kastélymúzeum, Tannbach, Németország
Eggenberg kastélymúzeum, Graz, Ausztria
Vadászati és Halászati Múzeum, Tambach, Németország
Vadászat és Halászat Európai Háza, Brüsszel, Belgium
Mátra Múzeum, Gyöngyös

Köztéri alkotásai

Falképek

Halászok, Poroszló, Művelődési Ház, 1968
Tatai tó, Tata, Remeteség-puszta, 1971
Bőgés, Lábodi ÁG, Rinyatamási Kastély, 1972
Ősmagyarok vadászata, Szeged, Szőregi Vadászház, 1976
Viadal, Márk, Vadászház, 1978
Mongólia eszmei tájképe, Mongólia, Ulánbátor, 1979
Prehisztorikus táj, Ipolytarnóc, Múzeum, 1980

Díjai, elismerései

Az év legjobb plakátja, 1967
Liszt-Bartók plakátpályázat díja, 1968
Elismerő oklevél a szófiai VIT Kiállításon, 1968
Minisztériumi nívódíj, 1970
C.I.C. kitüntető jelvény, 1970
Az év legjobb plakátja, 1970
Kiváló Munkáért-díj 1973
Az év legjobb plakátja, 1973
Chernel István-emlékérem, 1979
A Környezet Védelméért kitüntetés, 1982
Szt. Hubertus érem (Németország), 1982
„Mezőgazdaság a képzőművészetben” pályázat kiállításán a MAVOSZ díja, 1982
Az év legjobb plakátja, 1983
Az Emberi környezetért-díj, 1985
Nimród-érem, 1994
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 1994
Hubertus kereszt, arany fokozat, 1995
Vadászok a millenniumért plakett, 2000
Bársony István-érem, 2000
Csergezán Pál-díj, 2001
Baja város önkormányzatának díja, 2001
Arany túzoktoll életműdíj, 2002
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2004
Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanári cím, 2007
Csepel díszpolgára, 2008

Szövetségi, egyesületi tagságai

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ)
Magyar Festők Társasága
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE)
Csepel Galéria Egyesület (alapító tag)
Altamira Egyesület (alapító tag)
Művészet és Barátai Egyesület
Csergezán Pál Közhasznú Alapítvány (kurátor)
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (alapító és örökös tag)
Országos Magyar Vadászkamara
Országos Magyar Vadászati Védegylet
Vadászati Hagyományokat Ápoló- és Kulturális Bizottság
Vadászati Kulturális Egyesület
Vadász Könyvklub Egyesület (alapító tag)
Merán Fülöp Vadászati és Vadászmúzeumi Alapítvány (alapító tag és kurátor)
Duna Televízióért Alapítvány (alapító tag)

Irodalom

Muray Róbert: Témám a természet önéletrajzi album, Budapest, 2004,^[4]

Jegyzetek

↑ Az 1951. utáni, már nem regisztrált madárgyűrűzők listája a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján (Hozzáférés: 2018. november 19.)
↑ Muray Róbert adatlapja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárgyűrűzői adatbázisában(Hozzáférés: 2018. november 19.)
↑ Szívvel és lélekkel, 75 éves Muray Róbert. [2009. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
↑ Muray, Róbert. Témám a természet [archivált változat]. Budapest: Szerzői kiadás (2004. június 7.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 7. [archiválás ideje: 2010. március 26.]

Források

Muray Róbert: Témám a természet önéletrajzi album, Budapest, 2004, szerzői kiadás
Gallery Art-Robert Muray
Lányi Gy.: Muray Róbert természetvédő grafikái a Helikon Galériában, Természetbúvár, 1975/5.
Homonay Zs.: Azt festem, ami a szívemből jön, Nimród, 1991/8.
Lehotay-Horváth Gy.: Muray Róbert évtizedei, Természetbúvár, 1993/1.
Kádár M.: Látogatóban. Élet és Tudomány, 2001. ősz
Szemadám Gy.: A madarak festője, Udvarház, 2001. ősz
Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
Somfalvi Ervin: "77 év – 100 feletti kiállítás" – interjú Muray Róberttel. Magyar Vadászlap 2008/9. p. 559-560.