Mihailich Győző

Mihailich Győző
Született1877. október 14.
Rékas
Elhunyt1966. március 18. (88 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaműépítész, műegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1899)
KitüntetéseiKossuth-díj (1948)
SírhelyeFarkasréti temető (49. körönd-2-7/8)[1][2]
Mihailich Győző
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihailich Győző témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Liget-úti híd, Temesvár, épült 1910 Mihailich Győző tervei alapján
Újpesti víztorony a korai magyar vas- és vasbeton-építészet kimagasló alkotása, épült 1912 Mihailich Győző tervei alapján

Mihailich Győző (Rékas, 1877. október 14. – Budapest, 1966. március 18.) hídépítő mérnök.

Életútja

Temesrékason született, Temesvártól húsz kilométernyire.

Tanulmányait Kecskeméten végezte, majd 1899-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet. A grafosztatika úttörője, Kherndl Antal (1842-1919) professzor tanítványa, tanársegédje, majd adjunktus. 1906-tól magántanári képesítést nyert és a vasbetonszerkezetek c. tárgy meghívott előadója lett. 1916-ban rendkívüli tanári címet kap, majd 1920-ban kinevezik az újonnan alapított II. sz. Hídépítéstani tanszék nyilvános rendes tanárává. Ugyanebben az évben lesz a tanszék vezetője, e funkciót 37 éven át meg is tartja. 1931. óta a hídépítéstani tanszék mellett működő Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumot is vezette.

A Mérnök Továbbképző Intézet 1939. július 26-án Buday László, Pattantyús Á. Géza és Mihailich Győző professzorok kezdeményezésére jött létre mint Európa első mérnöktovábbképző intézete. Mihailich volt az intézet első igazgatója.

1948-ban a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli műszaki doktora, majd 1954-ben a Drezdai Műszaki Egyetemen kapott tiszteletbeli doktor címet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1933. óta levelező, majd 1949-től rendes tagja. Az újjászervezett MTA (1950) Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője, az ezen belül alakult Építéstudományi Bizottságnak szervezője és az 1957. évi nyugalomba vonulásáig első elnöke.

A BME Építészeti Karának dékánja, az egyetemnek pedig két ízben rektora (1942–43 és 1949–50).

Mihailich majdnem hatvan évet töltött a nevelés, kutatás, tervezés szolgálatában. Nevéhez fűződik a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozása, fejlesztése. Mihailich mint a vasbeton-szerkezettan tanára különösen sokat tett a vasbeton szerkezetek elterjesztése terén. 1906–1914 között Magyarországon 16 különböző, harminc méternél nagyobb támaszközű vasbeton gerendahíd épült. Az 1908-ban átadott temesvári, Liget úti híd 38,4 méteres középső támaszközével a kor legnagyobb vasbeton gerendahídja volt, mely az 1910-es párizsi világkiállításon dicsérő oklevelet nyert.

Hitte és vallotta, hogy az egyetemi oktatónak nem szabad elszakadnia az ipari élettől. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban ismertette. Fő elméleti művei a több kiadást megért Vasbetonszerkezetek (1922) - mely tankönyv a diákok és kézikönyv a már mérnökök számára - és a XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (1960)

Ő tervezte a szolnoki Tisza-hidat (1910–11), a Sebes-Körös berekböszörményi hídját (1910–11) és a tamáshidai Fekete-Körös hidat (1911–12). Mihailich erősítési és szélesítési tervei alapján építették újjá 1935 és 1937 között a budapesti Margit-hidat. Folly Róberttel közösen tervezte a polgári hidat (1938–41; 1947–48) és a szegedi hidat a Tiszán (1948). Díjazottak voltak az óbudai és lágymányosi Duna-hidak építésére készített tervei. Szakértőként tevékenyen vett részt a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésében.

Tervezett még 35 000 tonnás gabonatárházat Csepelen (1927–29), autóbuszgarázs csarnokot Zuglóban, Szabó József utca (1929–30), víztornyot Újpesten.

1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, illetve szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában. Munkásságáért több állami kitüntetésben részesült.

Munkássága

Építészeti tevékenysége

Temesvár

  • Liget-úti híd

Szolnok

Csepel

Újpest

  • Víztorony

Publikációk

  • Vasbetonszerkezetek (Budapest, 1922)
  • XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (Budapest, 1960)
  • A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon (Haviár Győzővel, Budapest, 1966).

Életpálya

  • 1920 II. sz. Hídépítéstani tanszék vezetője
  • 1931 Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium vezetője
  • 1941 Mérnök Továbbképző Intézet alapító igazgatója
  • 1948 Kossuth-díj
  • 1950 Magyar Tudományos Akadémia - Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője
  • Építéstudományi Bizottságnak szervezője s nyugalomba vonulásáig (1957) elnöke volt.
  • BME rektora és az Építészeti Karának dékánja

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

További információk

  • Arcképcsarnok
  • Magyar életrajzi lexikon
  • A mechanikaoktatás nagyjai[halott link]
  • Iványi János: Az újpesti víztorony
  • Mérnök Továbbképző Intézet létrehozása
  • Magyarország a XX. században - Hidak
  • Fővinform - Margit híd (Történeti áttekintés, a híd ma)
  • A Szent Margit hídtól a Margit hídig
  • Sulinet - A Margit híd
  • Ligeti híd – Hungária-fürdő

Szakirodalom

  • Jancsó Árpád: A temesvári Bega-hidak krónikája, Magyar Útügyi Társ. és Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kiadó, Budapest, Temesvár, 1999, ISBN 963-039-235-6
Sablon:Műegyetemi rektorok
  • m
  • v
  • sz
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem
Stoczek József (1871–1872)  •  Conlegner Károly (1872–1873)  •  Nendtvich Károly (1873–1874)  •  Vész János Ármin (1874–1875)  •  Stoczek József (1875–1879)  •  id. Szily Kálmán (1879–1884)  •  Kriesch János (1884–1886)  •  Lipthay Sándor (1886–1889)  •  Klimm Mihály (1889–1891)  •  Kőnig Gyula (1891–1894)  •  id. Entz Géza (1894–1896)  •  Wartha Vince (1896–1898)  •  Lipthay Sándor (1898–1900)  •  Ilosvay Lajos (1900–1903)  •  Hauszmann Alajos (1903–1905)  •  K. Jónás Ödön (1905–1907)  •  Wartha Vince (1907–1910)  •  K. Jónás Ödön (1910–1911)  •  Rados Gusztáv (1911–1914)  •  Kovács S. Aladár (1914–1916)  •  Kürschák József (1916–1918)  •  Czakó Adolf (1918–1920)  •  Rejtő Sándor (1920–1921)  •  Zelovich Kornél (1921–1923)  •  Schimanek Emil (1923–1925)  •  Szarvasy Imre (1925–1927)  •  ifj. Szily Kálmán (1927–1930)  •  Hültl Dezső (1930–1932)  •  Söpkéz Sándor (1932–1933)  •  Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Rohringer Sándor (1934–1935)  •  Czettler Jenő (1935–1936)  •  Szabó Gusztáv (1936–1937)  •  Teleki Pál (1937–1938)  •  Wälder Gyula (1938–1939)  •  Zimmermann Ágoston (1939–1940)  •  Vendl Aladár (1940–1941)  •  Imre Sándor (1941–1942)  •  Mihailich Győző (1942–1943)  •  Doby Géza (1943–1944)  •  Misángyi Vilmos (1944–1945)  •  Verebélÿ László (1945)  •  Heller Farkas (1945–1946)  •  Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem
Mihailich Győző (1949–1950)  •  Vörös Imre (1950–1954)  •  Gillemot László (1954–1957)  •  Benedikt Ottó (1957–1958)  •  Csűrös Zoltán (1958–1961)  •  Gruber József (1961–1964)  •  Csáki Frigyes (1964–1969)  •  Perényi Imre (1969–1975)  •  Meisel János (1975–1981)  •  Polinszky Károly (1981–1987)  •  Fodor Lajos (1987–1990)  •  Michelberger Pál (1990–1994)  •  Biró Péter (1994–1997)  •  Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem
(a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)
Kardos György (1952–1953)  •  Rados Kornél (1953–1954)  •  Cholnoky Tibor (1954–1957)  •  Rados Kornél (1957–1960)  •  Perényi Imre (1960–1964)  •  Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem
Detrekői Ákos (2000–2004)  •  Molnár Károly (2004–2008)  •  Péceli Gábor (2008–2015)  •  Józsa János (2015–2021)  •  Czigány Tibor (2021–)
Nemzetközi katalógusok