Lukovo Šugarje

Lukovo Šugarje
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Lika-Zengg
Község	Karlobag
Jogállás	falu
Irányítószám	53289
Körzethívószám	+385 053
Népesség
Teljes népesség	100 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	19 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′44.43333333, 15.244.433333°N 15.200000°EKoordináták: é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′44.43333333, 15.244.433333°N 15.200000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Lukovo Šugarje falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Karlobaghoz tartozik.

Fekvése

Karlobagtól légvonalban 14 km-re, közúton 19 km-re délkeletre a Pag-szigettel szemben, a 8-as számú főút mentén a tengerparton az azonos nevű öböl partján fekszik. Az öbölnek a tenger felé egy szűk kijárata van. Vonzáskörzetében kis parti telepek sora található, melyek a Velebit-csatorna kopár és meredek partján helyezkednek el.

Története

A település nevét Szent Lukács tiszteletére szentelt templomáról kapta és már a középkorban is létezett, de a 17. században elpusztult. Később bunyevácokkal telepítették újra. Lakói állattartással és halászattal foglalkoztak. Szorgalmas nép élt itt. Télen a tenger közelében maradtak, míg nyáron a száraz időszakokban távolabb kerestek forrásokat maguknak és állataiknak. Kis hajóikkal fuvarozták a homokot az útépítésekhez és a fát a Velebit-hegységből, amelyeket borra, sóra és egyebekre cseréltek, amelyekre szükségük volt. Amíg út nem volt gyalog tették meg az utat a hegyeken át Gospićra és vissza. Templomát a 18. században, építették, plébániáját 1809-ben alapították. A templom mellett 1840-ben a vízellátás biztosítására ciszternát építettek. Alapiskolája 1907-ben nyílt meg, miután lakossága ezt már 1875-ben igényelte a zágrábi hatóságoktól. 1857-ben 272, 1910-ben 667 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A királyság idejében a Pora-öbölben vámház működött, amely megakadályozta az áruk engedély nélküli forgalmát Lika felé. Az itt élők állattartással, halászattal, méhészettel foglalkoztak és közismerten kitűnő tengerészek voltak. 1937-ben makadámút épült, amelyen a tengeri úton érkezett lisztet szállíthatták a helyi pékségbe. A Skočkobila-foknál posta működött, ahonnan a vízi úton érkezett küldeményeket Gospić, Zára és más települések felé továbbították. A II. világháború után nehéz idők jöttek. Tömegek vándoroltak ki Amerikába a jobb élet reményében. 1959-ben megépült az aszfaltozott tengerparti főút, mely elősegítette újabb tengerparti részek betelepítését. A településnek 2011-ben 68 lakosa volt. A lakosság bevételi forrásai egyre inkább a turizmus és a halászat irányába tolódnak el, míg a régebben elterjedtebb állattenyésztés ma már kihalófélben van. A térség legnagyobb gondja még mindig a víz és a vízvezeték hiánya.

Lakosság

Nevezetességei

Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1772-ben épült. Ennek alapjain építették fel 1842-ben a mai templomot.

További információk

• Karlobag község hivatalos oldala (horvátul)
• Karlobag turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Lucija Tomljenović: Lukovo Šugarje - Vila Velebita 16. szám 2008. december

Jegyzetek