Luca Signorelli

Luca Signorelli
Luca Signorelli: Utolsó ítélet (részlet) Luca Signorelli saját alakja mellett látható Fra Angelico portréja, Duomo, Orvieto
Született	1450[1][2][3][4][5] Cortona[6]
Elhunyt	1523. október 16. (72-73 évesen)[7] Cortona[8]
Állampolgársága	Firenzei Köztársaság
Foglalkozása	festőművész rajzoló fresco painter
Sírhelye	Church of San Francesco
A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Signorelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luca Signorelli (Cortona, 1450-es évek – Cortona, 1523. október 16.) itáliai festő, a 15. századi umbriai festőiskola egyik legjelentősebb alakja. A reneszánsz mesterek híres biográfusa, Giorgio Vasari az utolsó quattrocento művésznek definiálta Signorellit. Noha Signorelli jócskán túlélte a 15–16. század fordulóját, való igaz, hogy stílusában sohasem lépett túl a quattrocento hagyományokon. Szenvedélyes formanyelvét rajzos körvonalak, bravúros anatómiai megoldások, az izomkötegek hangsúlyos megjelenítése jellemzi.

Életpályája

Eredeti neve Luca d'Egidio di Ventura. Születésének pontos időpontja nem ismert. Vasari szerint halálakor 82 éves volt, e szerint 1441-ben kellett volna születnie; a régebbi irodalomban ez a dátum olvasható születési éveként. Az újabb kutatások azonban azt valószínűsítették, hogy ennél valamivel később, valószínűleg 1450 körül születhetett.

Legkorábbi ismert műve, egy Szent Pált ábrázoló freskótöredék (1474; Città di Castello, Pinacoteca Communale) Piero della Francesca erős hatását mutatja. Ebből arra következtetnek, hogy Signorelli valóban - mint azt néhány korabeli anekdota is állítja - Piero tanítványa lehetett.

1480 körül festette a loretói templom kis sekrestyéjében az apostolok, egyházatyák és angyalok eleven, kitűnő színezésű alakjait. Pályájának csúcspontja egyértelműen az 1480-as évekre esik, amikor tagja volt a Sixtus-kápolna freskódekorációját készítő válogatott művészcsapatnak. Signorelli két falképet festett itt; az egyiket 1571-ben átfestették, de a Mózes utolsó tetteit és halálát ábrázoló kitűnő jelenet ma is látható. Ezen valószínűleg két segédjével dolgozott, mindketten elsőrangú mesterek voltak maguk is: egyikük Bartolomeo della Gatta, a másik pedig az a név szerint nem ismert festő, akit leghíresebb művéről a "Griselda-legenda mesterének" nevez a művészettörténet. Ez utóbbi festette a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik kiváló mesterművét, a Tiberius Gracchust ábrázoló festményt.

Signorelli első fennmaradt oltárképe, a Madonna szentekkel (Perugia, Museo Opera Duomo) a perugiai székesegyház számára készült 1484-ben. A képen több olyan elem is megtalálható, amely a kortárs firenzei festészet ismeretéről, és így közvetve Signorelli firenzei utazásáról tanúskodik. Firenze mindenható vezetője, Lorenzo de’ Medici számára két képet festett: a Pán istenséget a pásztorok társaságában ábrázoló képet (egykor Berlin, a II. világháború során elpusztult), illetve a Madonnát gyermekével ábrázoló úgynevezett Medici-tondót (Firenze, Uffizi).

1499-ben kezdte el és 1505-ben fejezte be a legnagyobb és leghíresebb művét, az orvietói székesegyház, San Brizio mellékkápolnájának, más néven Capella Nuovájának hatalmas festményeit. A mennyezet festményeit Fra Angelico kezdte el, az ő rajzai nyomán festette meg Signorelli is az apostolok és a Krisztus kínszenvedésének eszközeit hordó angyalokat. Az Antikrisztus fellépése és bukása, a test feltámadása a tárgyai ezeknek a nagy falképeknek, amelyek a mezítelen testnek az olasz festészetben mindaddig páratlanul tökéletes és szabad ábrázolását, amellett Signorelli felfogásának helyenként a rettenetesig fokozott drámai kifejezését tüntetik fel. Témájául az utolsó ítélet szolgált és igen nagy hatást gyakorolt Michelangelóra.

Habár művészi alkotóereje a későbbiekben sem csökkent, az új században az ízlés változásával Signorelli egyre inkább beszorult szülővárosa, Cortona közvetlen környezetébe. Késői művei sokszor rutinszerűen ismételgetnek egy-egy kompozíciós formulát, és a segédek (közöttük unokaöccse, a műhelyvezető Francesco Signorelli) egyre nagyobb szerepet kaptak a kivitelezésben, de figuráin ekkor is pontosan észlelhető az a rendkívüli drámai kifejezőerő, amelyet a kortársak olyan nagyra becsültek. Késői stílusának egy szép képviselője a Szent Családot ábrázoló tondó (Firenze, Uffizi), amelyet egyes régebbi szerzők gyakran Michelangelo Doni-tondójának előfutáraként említettek.

Egyéb művei

• Festményei közül a legkitűnőbbek:
  • Madonna-képek a firenzei Uffizi- és Pitti-képtárakban;
  • 4 szent között trónoló Madonna (1484, perugiai székesegyház);
  • Szent Sebestyén vértanúsága (1496, Citta di Cartello, S. Domenico);
  • Krisztus siratása (1502, cortonai székesegyház) stb.
  • Dante Divina commediájához készített gyönyörű tollrajzait a berlini múzeum metszet-gyűjteményében őrzik (kiadta Kraus, 11 tábla, Freiburg 1892).
• Magyarországon egy festménye látható:
  • Nagy Szent Jakab egy élő és egy halott zarándokkal (1508 körül, olaj, fa, 34 x 26,2 cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum, lelt.sz. 1084)

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Signorelli, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 

További információk

• Signorelli festménye a Szépművészeti Múzeumban
• Berkovits Ilona: Luca Signorelli; Corvina, Bp., 1983 (A művészet kiskönyvtára)

Kapcsolódó szócikkek

• A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója