Lobotómia

A lobotómia vagy leukotómia a pszichosebészet egyik formája volt, a mentális zavarok idegsebészeti kezelése, amely az agy prefrontális kérgében (az agy homloklebenyének elülső része) lévő kapcsolatok elvágásával jár. A legtöbb kapcsolatot a prefrontális kéreghez és kéregtől megszakították. A mentális zavarok és esetenként más állapotok kezelésére több mint két évtizeden át általános eljárásként alkalmazták néhány nyugati országban, annak ellenére, hogy általánosan elismerték a gyakori és súlyos mellékhatásokat. Néhány beteg bizonyos szempontból javult a műtét után, de gyakoriak voltak a szövődmények és a súlyos károsodások. Az eljárás kezdettől fogva ellentmondásos volt, részben az előnyök és kockázatok közötti kényes egyensúly miatt. Ma már többnyire elutasítják mint humánus kezelési formát, a betegek jogainak megőrzése érdekében.

Az eljárás kitalálója António Egas Moniz portugál neurológus volt.

Az eljárás használata drámaian megnövekedett az 1940-es évek elejétől az 1950-es évekig; 1951-re csaknem 20 000 lobotómiát hajtottak végre az Amerikai Egyesült Államokban, és arányaiban többet az Egyesült Királyságban.[1] Több lobotómiát végeztek nőkön, mint férfiakon: egy 1951-es tanulmány kimutatta, hogy az amerikai lobotómiás betegek közel 60%-a nő volt, és a korlátozott adatok azt mutatják, hogy Ontarióban 1948 és 1952 között a lobotómiák 74%-át női betegeken végezték.[2][3][4] Az 1950-es évektől kezdődően elkezdtek felhagyni a lobotómiával,[5] először a Szovjetunióban[6] és Európában.[7] A kifejezés a görögül: λοβός lobos „lebeny” és τομή tomē „vágni, szeletelni” szavakból származik.

Jegyzetek

  1. ↑ Levinson. „The strange and curious history of lobotomy”, BBC News, BBC, 2011. november 8. 
  2. ↑ Johnson, Jenell. American Lobotomy: A Rhetorical History. University of Michigan Press, 50–60. o. (2014). ISBN 978-0472119448. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 12. 
  3. ↑ El-Hai: Race and Gender in the Selection of Patients for Lobotomy. Wonders & Marvels, 2016. december 21. (Hozzáférés: 2017. augusztus 12.)
  4. ↑ Lobotomies. Western University. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 12.)
  5. ↑ Kalat, James W.. Biological psychology, 9th, Belmont, California: Wadsworth/Thomson Learning, 101. o. (2007. június 6.). ISBN 9780495090793 
  6. ↑ Zajicek (2017. június 6.). „Banning the Soviet Lobotomy: Psychiatry, Ethics, and Professional Politics during Late Stalinism”. Bulletin of the History of Medicine 91 (1), 33–61. o. DOI:10.1353/bhm.2017.0002. ISSN 1086-3176. PMID 28366896.  
  7. ↑ Gallea (Summer 2017). „A brief reflection on the not-so-brief history of the lobotomy”. BCMedical Journal 59, 302–04. o. [2019. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 4.)  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lobotomy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • My Lobotomy Radio története: Interjú Sallie Ellen Ionescóval, akit 1946-ban lobototizáltak
  • Mentális kegyetlenség: A Sunday Times cikke a lobotómiáról és a kortárs pszichosebészetről
  • Lobotomia háta: Fedezze fel a cingulotomiáról szóló cikket
  • „Az én lobotómiám”: Howard Dully utazása. NPR Rádió Dokumentumfilm
  • Az „akkor” minősített védelme: QJM
  • Tíz nevezetes lobotómia
  • A Nobel-testület a lobotómiákért járó díj visszavonását sürgette
  • The Lobotomists: BBC Radio 4 dokumentumfilm a lobotómia történetéről