Kotyelnyics
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Kotyelnyics (Коте́льнич) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Kirovi terület | ||
Járás | Kotyelnyicsi | ||
Alapítás éve | 1143 | ||
Polgármester | Alekszandr Zsdanov | ||
Irányítószám | 612600–612607 | ||
Körzethívószám | 83342 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség |
| ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
Elhelyezkedése | |||
Kotyelnyics Pozíció Oroszország térképén | |||
é. sz. 58° 18′ 00″, k. h. 48° 20′ 00″58.3, 48.33333333333358.300000°N 48.333333°EKoordináták: é. sz. 58° 18′ 00″, k. h. 48° 20′ 00″58.3, 48.33333333333358.300000°N 48.333333°E | |||
Kotyelnyics Pozíció a Kirovi terület térképén | |||
Kotyelnyics weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotyelnyics témájú médiaállományokat. |
Kotyelnyics (oroszul: Коте́льнич) folyami kikötőváros Oroszországban, a Kirovi területen, a Kotyelnyicsi járás központja. Vasúti és folyami közlekedési csomópont. Vjatka jobb partján, a Molomával való összefolyásának közelében terül el, Kirovtól délnyugatra (a távolság vasúttal 87 km, közúton 124 km). Áthalad rajta a transzszibériai vasút.
Lakossága: 24 979 fő (a 2010. évi népszámláláskor),[3] melyből 24 187 orosz, 132 ukrán.
Története
Az eredetileg mari települést először Koksarov (Кокшаров) néven említették 1143-ban, majd 1181-ben - miután a novgorodiak elfoglalták - átnevezték Kotyelnyicsre. 1780-ban kapott városi rangot. A XVII. század végétől 1920-ig évente tartottak lóvásárt. A város gyakran leégett (1686, 1721, 1805, 1905, 1918). Az 1917-es polgárháború idején többször gazdát cserélt. 1926-ban ismét tűz ütött ki, ezúttal a város szinte teljesen megsemmisült, az egész országból származó segítséggel épült újjá. A második világháború idején kitelepítési központ volt. Sorsa jelenleg a tipikus szocializmusban iparosított vidéki orosz városoké: a nyersanyagtermelésre épülő nemzetgazdaságban nem sok remény van az ipar felélesztésére, lakossága csökkenő (az 1989-es népszámláláskor még 36 841 fő, a 2002-eskor már csak 28 245 fő).
A kotyelnyicsi Vjatka-part része a világ egyik legnagyobb Pareiasauridae-fosszília lelőhelyének.
A város elmegyógyintézetében találták meg Toma Andrást, az utolsó magyar hadifogolyt.
Jegyzetek
- ↑ a b c d Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]
- ↑ Оценка численности постоянного населения Кировской области на 1 января 2009-2015 годов
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Földrajzportál
- Oroszország-portál