Kígyószisz
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Terjőke kígyószisz (E. vulgare) | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Kárpát-medencei fajok: | ||||||||||||||||||
További fajok
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kígyószisz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyószisz témájú médiaállományokat és Kígyószisz témájú kategóriát. |
A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett. Ezek a növények pirrolizidin alkaloidokat tartalmaznak, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[1]
Kárpát-medencei fajok
Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.)
Élőhely: Gyomtársulások, parlagok, legelők, útszélek. Mindenfelé gyakori.
 | Bővebben: terjőke kígyószisz |
 |  |
Piros kígyószisz (E. maculatum L.)
| Bővebben: piros kígyószisz |
Legfeljebb 80 cm magas. A párta sötétpiros, csöve hosszabb a csészecimpáknál, a bibe nem ágazik el kígyónyelvszerűen. Löszös és homokos réteken él, főleg az Északi-középhegységben. Május-júniusban virágzik, évelő. Védett.
Magas kígyószisz (E. italicum L.)
Pártája fehér vagy halványlila. A virágzat alsó részén az oldalágak elágazók. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.
Makaronéziai fajok
Endemikus kígyószisz fajok sokaságával tűnnek ki Makaronézia szigetei:
- a Madeira-szigeteken két endemikus fajjal;
- a Kanári-szigeteken 25 endemikus fajjal és további néhány változattal;
- Zöld-foki-szigeteken három endemikus fajjal.
Több fajuk él az Azori-szigeteken is, de ezek között nincs endemikus.
A bennszülött fajok és változatok sokasága alapján feltételezhető, hogy a kígyósziszek az e szigetekre betelepülő első növények között voltak nem sokkal azután, hogy azok kiemelkedtek a habokból (elsőként Lanzarote és az Fuerteventura). Az idő tájt (mintegy 19 millió éve) a szigetek éghajlata a maitól merőben elütő, nedves trópusi volt. Ahogy a Szahara meghódította Észak-Afrikát, a szigetek éghajlata mediterránra váltott, száraz nyárral és téli csapadékmaximummal.
Valószínűsíthető, hogy a szigetek kígyószisz fajai egyetlen vagy legalábbis kevés ősi fajból fejlődhettek ki – ezen feltételezések szerint ez az ősi, a Mediterráneumból áttelepülő faj a ma Gran Canaria szigetén élő Echium decaisnei decaisnei alfajhoz állhatott közel. A fajok, változatok megsokasodását az adaptív radiáció tankönyvi példájaként fogják fel: az „ős kígyószisz” új és új változatai fejlődtek ki, ahogy a növény alkalmazkodott a legkülönfélébb élőhelyekhez. Így például:
- az Echium gentianoides La Palmán és a Echium wildpretii wildpretii Tenerifén az alhavasi övben,
- az Echium pininana La Palmán a babérlombú erdő tisztásain,
- az Echium callithyrsum Gran Canarián, az Echium webbii La Palmán és az Echium sventenii Tenerifén a száraz fenyvesekben,
- az Echium simplex Tenerifén a felső pozsgás bozót övben,
- az Echium handiense Fuerteventurán, az Echium onosmifolium onosmifolium és az Echium onosmifolium spectabile Gran Canarián, a tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum) pedig Fogo szigetén az alsó pozsgás bozót övben él.
A különböző eredetű, de hasonló megjelenésű fajok kifejlődése a vikarizmus, aminek a makaronéziai kígyószisz fajok ugyancsak szép példáit szolgáltatják. Így például rendkívül hasonlítanak egymásra az alábbi, egymástól gyakran igen messze kifejlődött fajok:
- Echium aculeatum, Echium leucophaeum és Echium brevirame Tenerifén, illetve La Palmán,
- Echium acanthocarpum La Gomerán,
- Echium candicans Madeirán,
- Echium hierrense El Hierrón,
- Echium bethencourtianum és Echium webbii La Palmán és
- Echium virescens Tenerifén.
Galéria
-
Echium angustifolium -
Echium creticum -
Echium judaeum -
Echium plantagineum -
Echium simplex -
Echium webbii -
Echium wildpretii
Jegyzetek
- ↑ Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben
Források
- A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000 (ISBN 963-19-0349-4)
- Wikispecies: Echium
- TERRA Alapítvány: Echium vulgare L.
- TERRA Alapítvány: Echium russicum J. F. GMEL.
- Sulinet: Terjőke kígyószisz
- Macaronesian Echium Species (Giant Burgloss) Archiválva 2012. november 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
- Magyar Nyelvőr – Rácz János: Kutya van a kertben…
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
