Innovációk diffúziója

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Az innovációk diffúziója (angolul diffusion of innovations) Everett Rogers által kidolgozott diffúziós elmélet. Az innovációs diffúzió szerinte egy olyan folyamat, amely során a társadalom egy bizonyos szegmensében egy innováció ismertté válik. Ez függ az innováció jelentőségétől, a társadalom összetettségétől, szerkezetétől.

Az elmélet meghatározása

Az elmélet alapja, hogy a terjedést egy kommunikációs folyamatnak kell tekinteni, ahol az újításra vonatkozó információk egy meghatározott csatornán keresztül terjednek szét bizonyos időtartamon belül a társadalomban. Ennek négy komponense van:

innováció jellege
kommunikációs csatorna
idő
társadalmi rendszer

A diffúziós elmélet komponensei

Innováció

Ez egy olyan tárgy, gondolat, vagy eszköz, amelyet az egyén újnak ítél. A diffúzió mértékét, és ütemét öt szempont határozza meg:

az előnye
a kompatibilitása
a komplexitása
a kipróbálhatósága és
a megfigyelhetősége.

Kommunikációs csatorna

A folyamat:

megismerés vagy az egyén találkozása az újítással
vélemény kialakulása az innovációról (elutasítás vagy befogadás)
értékelés.

Az idő

Rogers szerint a diffúziós folyamat egy S- görbével írható le. Kezdetben kevés a felhasználó (újító), majd nő a csatlakozók száma (korai többség), utána pedig megint csökkenni kezd az adaptálók száma (kései többség). A sort a kevésbé integráltak zárják, nekik az újításokkal szemben nagy lemaradásuk van. Azok profitálhatnak a legtöbbet az innovációból akik utolsóként adaptálják.

Társadalmi rendszer

Az innovációk adaptálásának folyamata egy közösségen belül zajlik, hiszen a korai adaptálók nélkül nincsen kései adaptáló, és fordítva. A diffúziós folyamatban a legfőbb kérdés, hogy mi lesz az egyén vagy a közösség döntése, ítélete az innovációról, amelyet meghozhat egyéni és kollektív szinten is.