II. Ernő szász–coburg–gothai herceg

II. Ernő
Szász–Coburg–Gotha hercege
II. Ernő
Uralkodási ideje
1844. január 29. – 1893. augusztus 22.
Elődje	I. Ernő
Utódja	Alfréd
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Szász–Coburg–Gothai
Született	1818. június 21. Coburg
Elhunyt	1893. augusztus 22. (75 évesen) Reinhardsbrunn
Nyughelye	St. Moriz templom
Édesapja	I. Ernő szász–coburg–gothai herceg
Édesanyja	Szász–Gotha–Altenburgi Lujza hercegnő
Testvére(i)	Albert szász–coburg–gothai herceg
Házastársa	Badeni Alexandrina
Vallás	lutheránus
II. Ernő aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Ernő (teljes születési nevén: Ernő Ágost Károly János Lipót Sándor Eduárd, németül: Ernst August Karl Johann Leopold Alexander Eduard; Coburg, Szász–Coburg–Saalfeld, 1818. június 21. – Reinhardsbrunn, Szász–Coburg–Gotha, 1893. augusztus 22.), Szász–Coburg–Gotha uralkodó hercege 1844-től 1893-ban bekövetkezett haláláig. Egyetlen testvére, Albert herceg, Viktória brit királynő férje volt.

Élete

II. Ernő volt I. Ernő szász–coburg–gothai herceg és Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő legidősebb fia. 1824-ben küldtek az anyát gyerekei nélkül St. Wendelbe.

1836 júniusától 1837 áprilisáig Ernő matematikát, filozófiát, idegen nyelveket, politikai és alkotmányos tanulmányokat folytatott Brüsszelben, majd három félévet a jog és a filozófia Bonnban. Drezdában 1839 novemberétől a Királyi Szász Nehézlovasságban katonai kiképzést, valamint zenei és kulturális kiképzést kapott az ottani udvarban.

1849. április 5-én az eckernfördei tengeri csatában a herceg volt a Német Szövetség győztes parancsnoka.^[1]

1857-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja lett.^[2]

Házasság

A herceg 1842. május 3-án Karlsruhéban feleségül vett Alexandrina badeni hercegnőt. A házaspárnak nem született gyermeke, ezért II. Ernő halálát követően a korona unokaöccsére, Alfréd brit királyi hercegre, Viktória brit királynő és Albert szász–coburg–gothai herceg második fiára szállt.

Operái

• 1846: „Zaire“
• 1848: „Tony oder Die Vergeltung“
• 1851: „Casilda“
• 1852–1854: „Santa Chiara“

Jegyzetek

Irodalom

• Gert Melville, Alexander Wolz (Hrsg.): „Die Welt in einer unberechenbaren Entwicklung bisher ungeahnter Kräfte“. Studien zu Herzog Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha (1818–1893), Coburg 2018 (= Schriftenreihe der Historischen Gesellschaft Coburg e. V. 29), ISBN 978-3-9819391-1-8
• Harald Bachmann, Wener Korn, Helmut Claus, Elisabeth Dobritzsch: Herzog Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha, 1818–1893 und seine Zeit. Jubiläumsschrift im Auftrag der Städte Coburg und Gotha. Maro Verlag, Augsburg 1993, ISBN 3-87512-198-8.
• Max Berbig: Ernst II. (Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  48. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1904,  403–413. oldal (németül)
• Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha: Aus meinem Leben und aus meiner Zeit. 3 Bände. Berlin 1887–1889.
• Gerd Fesser: Ernst II. Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha (1818–1893). Sympathisant und Schirmherr der Liberalen. In: Helmut Bleiber, Walter Schmidt, Susanne Schötz (Hrsg.): Akteure eines Umbruchs. Männer und Frauen der Revolution von 1848/49. Fides, Berlin 2003, ISBN 3-931363-11-2, S. 223–246.
• Edmund Frey: „Ich werde immer nur ein Dilettant bleiben“: Herzog Ernst II. (1818–1893) und die Künste. In: Edmund Frey, Reinhard Heinritz (Hrsg.): Coburg aus dem 'Dintenfas'. Literarische Streifzüge durch vier Jahrhunderte, quartus-Verlag, Bucha bei Jena 2005, ISBN 3-936455-32-5, S. 182–193.
• Friedrich Knorr: Ernst II.. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 4, Duncker & Humblot, Berlin 1959, ISBN 3-428-00185-0, S. 621 f. (Digitalisat)
• Kurt von Priesdorff: Soldatisches Führertum. Band 7, Hanseatische Verlagsanstalt Hamburg, o. O. [Hamburg], o. J. [1939], 367632829 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában, S. 53–58, Nr. 2146.

Származása