I. Lúcia tripoliszi grófnő

I. Lúcia
Antiochiai Lúcia Poitiers Lúcia Tripoliszi Lúcia
Tripoliszi Grófság grófnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1288. április 26. – 1289. április 26.
Örököse	Toucy Fülöp
Elődje	IV. Bohemond
Utódja	egyiptomi hódítás
Antiochiai Hercegség címzetes hercegnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1287. október 19. – 1299. június 29. (körül)
Elődje	VII. Bohemond
Utódja	I. Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Poitiers-ház
Született	1265 körül Antiochia
Elhunyt	1299. június 29. (körül) (34 évesen)
Édesapja	VI. (Poitiers) Bohemond antiochiai herceg (fejedelem) (1237–1275)
Édesanyja	Szibilla örmény királyi hercegnő (1240 körül–1290)
Testvére(i)	VII. Bohemond antiochiai herceg Antiochiai Mária thébai úrnő
Házastársa	II./IV. (Toucy) Narjot, Laterza ura, Morea és Durazzo főkapitánya, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagya (1250 körül–1293)
Gyermekei	Fülöp (1285 körül–1300 (után))
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lúcia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Lúcia (Luca) (Antiochia, 1265 körül – 1299. június 29. /körül/), franciául: Lucie d'Antioche, olaszul: Lucia d'Antiochia, arabul: لوسيا كونتيسة طرابلس, örményül: Լյուսի, Տրիպոլիի կոմսուհի, latinul: Lucia Antiochiae, születése jogán antiochiai hercegnő és tripoliszi grófnő, öröksége révén Antiochia címzetes uralkodó hercegnője és Tripolisz uralkodó grófnője. I. Izabella és I. Hetum örmény királyok anyai unokája és Antiochiai Mária thébai úrnő nővére. Nevét az apai nagyanyja, Caccamo-Segni Lúcia antiochiai hercegné, Segni grófnője után kapta, aki III. Ince pápa nagyunokahúga volt. A Poitiers-ház uralkodója.

Élete

VI. Bohemond (1237–1275) antiochiai herceg (fejedelem) és Szibilla (1240 körül–1290) örmény királyi hercegnő^[1] lánya. Kislány volt még, mikor 1268-ban az egyiptomi seregek elfoglalták az Antiochiai Hercegséget. Az uralkodócsalád ekkor a szomszédos Tripoliszi Grófság székhelyén, Tripoliszban rendezkedett be, mivel 1187 óta az antiochiai hercegek a Tripolisz grófja címét is viselték. 1278 körül feleségül ment II./IV. (Toucy) Narjot-hoz, Toucy Fülöpnek (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének (ur.: 1245–1247) elsőszülött fiához.

A Konstantinápolyi Latin Császárság 1261-es bukása után Fülöp követte császárát, II. Baldvint Franciaországba, majd Anjou Károly francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, Narjot is örökölt, és a Tarantói Hercegségben Laterza uradalmát igazgatta. Lúcia itt élt férjével, és egy fiuk is született, Fülöp. 1287. október 19-én azonban bátyja, VII. Bohemond (1260/62–1287) gyermektelenül meghalt, és Lúcia megörökölte a Tripoliszi Grófságot és az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így VII. Bohemond és Lucia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 26-án bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és 1289. elején megtámadta Tripoliszt. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak 1289. április 26-án, a trónfosztott uralkodónő pedig Ciprusra menekült, ahol főhűbérura, a jeruzsálemi király, II. Henrik mint Ciprus királya uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság is végleg elesett. Férje, Narjot 1293-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, Fülöpöt 1299-ben eljegyezte II. Károly nápolyi király lányával, Eleonóra hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő 1303-ban feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

Gyermeke

• Férjétől, II. Narjot de Toucytól (1250 körül–1293. augusztus 8./szeptember 16.), Laterza urától, Morea és Durazzo főkapitányától, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagyától, 1 fiú:
  • Fülöp (1285 körül – 1300. január 17. után) címzetes antiochiai herceg, jegyese Anjou Eleonóra (1289–1341) nápolyi királyi hercegnő, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya, később feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

Ősei

Jegyzetek

Források

• Jullien de Courcelles, Jean-Baptiste-Pierre. Histoire généalogique et héraldique des pairs de France: des grands dignitaires de la couronne, des principales familles nobles du royaume et des maisons princières de l'Europe, 11. kötet (francia nyelven), Párizs: Imprimerie de Béthune (1831). Hozzáférés ideje: 2016. január 23. 
• Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo. The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties. Párizs: Klincksieck (1963) 
• Schwennicke, Detlev: Die Herren von Toucy, 1228–31, 1238–39 und 1245–47 Regenten des lateinischen Kaiserreiches, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band III, Teil 4, Das feudale Frankreich und sein Einfluß auf die Welt des Mittelalters, Tafel 114, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1989.

További információk

• Cawley, Charles: Antioch Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
• Cawley, Charles: Sires de Toucy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
• Cawley, Charles: Tripoli Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
• Marek, Miroslav: The House of Poitou (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
• Schreiber, Karl-Heinz: Lucia von Antiochia Gräfin von Tripolis (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2016. január 23.)

Előző VII. Bohemond

Antiochia címzetes hercegnője 1287 – 1299

Következő I. Fülöp

Előző IV. Bohemond

Tripolisz grófnője 1288 – 1289

Következő egyiptomi hódítás