Huszártorony

A huszártorony valamely épület (rendszerint középület, mint például templom, városháza) tetőzetéből a gerincen felül magasan kiugró, fa- vagy vasszerkezetű (nagyon ritkán kőből épült), karcsú tornyocska, ami a hosszú gerincet megszakítja, tagolja. Többnyire zsindellyel, palával vagy bádoggal fedik. Sarkain vagy tetősíkjaiból gyakran több kisebb tornyocska (fiatorony) emelkedik ki.

A 13. században, a torony nélkül épített ciszterci templomokon tűnt föl. Miután a koldulórendek divatossá tették, több székesegyházon is megjelent. Leginkább a csúcsíves templomok fedelén, a hosszhajó és kereszthajó átmetszése (a négyezet) fölött vagy a hosszhajó tetőzetének végében gyakori, ezért egyes szerzők^[1] azonosítják a négyezeti toronnyal. Gyakran óra- vagy harangtoronynak használják.

Hivatkozások

1. ↑ Magyar katolikus lexikon: négyezeti torony

Források

Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

• Netlexikon: Huszártorony^{[halott link]}
• Fogalmak: huszártorony^{[halott link]}

További információk

Nézd meg a huszártorony címszót a Wikiszótárban!