Horvát Nemzeti Gárda

Horvát Nemzeti Gárda
A Horvát Nemzeti Gárda jelvénye
A Horvát Nemzeti Gárda jelvénye
Dátum1991. május 5. – 1991. november 3.
OrszágHorvátország
Személyzet8000 fő + 40 000 tartalékos
Típushadsereg
FeladatHorvátország határainak és területeinek védelme
rendőri feladatok ellátása
Parancsnokok
Híres parancsnokokMartin Špegelj
Anton Tus
Jelvények
Kultúra és történelem
Háborús részvételhorvátországi háború

Horvát Nemzeti Gárda (horvátul: Zbor narodne garde - ZNG) fegyveres erő volt, amelyet Horvátország 1991 áprilisában és májusában a horvátországi háború idején hozott létre. Bár jogi okokból a Horvát Belügyminisztérium keretein belül jött létre, a ZNG a Horvát Védelmi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozott. Feladata Horvátország határainak és területeinek védelme, valamint a rendőrséghez kapcsolódó feladatok ellátása volt. A ZNG a különleges rendőri egységek ZNG-hez való átadásával jött létre, 1991 májusában négy hivatásos dandárt hozott létre, és május 28-án Zágrábban egy katonai parádén mutatták be a nagyközönségnek. Első parancsnoka augusztus eleji lemondásáig Martin Špegelj védelmi miniszter volt. Špegeljt Anton Tus tábornok váltotta fel, aki a Horvát Köztársaság Fegyveres Erők Vezérkarának (szeptember 21-én alakult) első főnöke lett.

Fejlesztése során a ZNG számos problémával küzdött, beleértve a fegyver- és lőszerhiányt, az egyenruhák hiányát, a nem megfelelő képzést és a képzett tisztek általános hiányát, valamint a személyzeti munka és a parancsnoki struktúrák gyengeségét (ami megakadályozza a több egységek hatékony koordinációját). Ezeket a problémákat ellensúlyozta a jó morál, a világos célkitűzések és a magas szintű mozgósítás. A laktanyacsata után a ZNG a Jugoszláv Néphadseregtől (Jugoslovenska Narodna Armija) lefoglalt fegyverekkel jelentősen erődödött. Október végére 60 új dandár és önálló zászlóalj alakult, november 3-án a ZNG-t Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska) keresztelték át.

Előzmények

1990-ben a horvát baloldalnak a Horvát Demokratikus Közösségtől (Hrvatska Demokratska Zajednica - HDZ) elszenvedett választási veresége után súlyosbodott a horvátok és a horvátországi szerbek közötti etnikai feszültség.[1] A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) attól tartott, hogy Horvátország a Horvát Területvédelmi Erők (Teritorijalna obrana – TO) felszerelését fogja felhasználni saját hadseregének felfegyverzéséhez abból a célból, hogy szembeszálljon a JNA-val.[2] A várható ellenállás minimalizálása érdekében a JNA lefoglalta a TO fegyvereit.[3] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[1] amelynek középpontjában Dalmácia hátországának Kning környéki, túlnyomóan szerbek lakta területei,[4] valamint Lika, Kordun és Banovina régiók és Kelet-Horvátország részei voltak.[5] 1990 júliusában a horvát elnök, Franjo Tuđman Horvátország függetlenségére irányuló politikája ellen való fellépésük összehangolása érdekében létrehozták a Szerb Nemzeti Tanácsot, melynek elnökévé Milan Babić knini fogorvost választották, míg a knini rendőrfőnök Milan Martić félkatonai milíciákat hozott létre. A két férfi végül a Horvátország szerbek lakta területeit magába foglaló Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) politikai és katonai vezetője lett.[6]

A JNA Horvátország haderőfejlesztési szándékairól egy kettős ügynöktől, a Horvátország és és a JNA Felderítő Szolgálat (KOS) által is alkalmazott, Vladimir Jager századostól értesült. Válaszul kidolgozta a „Pajzs” ("Štit") hadműveletet, amelynek célja a horvát erők lefegyverzése, a horvát vezetés letartóztatása és bíróság elé állítása volt. Bár a hadműveletet már 1990 decemberére előkészítették, Veljko Kadijević tábornok, szövetségi védelmi miniszter a jugoszláv elnökségtől soha nem kért engedélyt a végrehajtására. Ehelyett azon a reggelen, amikor a műveletet megkezdték megparancsolta a KOS-nak, hogy állítsák azt le.[2]

1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege, ezért védelme érdekében megduplázta a rendőrség létszámát, amely így mintegy 20 000 fõre gyarapodott. A haderő leghatékonyabb része a 3000 fős különleges rendőrség volt, amelyet 12 zászlóaljból álló katonai szervezetként alakítottak ki; ezen kívül 9 –10 ezer regionálisan szervezett tartalékos rendőr állt még rendelkezésre. Bár a rendőrség tartalékosait 16 zászlóaljba és 10 századba szervezték, hiányoztak a fegyvereik (amire a csapatok felfegyverzéséhez lett volna szükség).[7]

Története

Alapítása

Martin Špegelj tábornok a Horvát Nemzeti Gárda alapítója.

A ZNG megszervezése 1991. április 12-én kezdődött. Katonai képességekkel rendelkező rendőri erőként való megalakítását, a JNA-val való további konfrontáció lehetőségét mérlegelve, a horvát hatóságok a márciusi pakráci és Plitvicei-tavaknál történt márciusi összecsapások után tartották szükségesnek. Mivel a jugoszláv szövetségi államban illegális volt külön katonaság felállítása, a ZNG-t a horvát belügyminisztérium alá tartozó rendőri erők részeként tervezték. A horvát parlament április 18-án módosította a belügyi törvényt, és öt nappal később hivatalosan is megalakult a ZNG. Feladata Horvátország alkotmányos rendjének védelme, a közrend fenntartása, a terrorellenes műveletek, Horvátország határainak, területének, partjainak és területi vizeinek, értékes építmények, illetve magas rangú személyek védelme volt. Bár a ZNG formálisan a belügyminisztériumnak volt alárendelve, alapító jogszabálya előírta, hogy a Horvát Védelmi Minisztérium parancsnoksága alá tartozik.[8]

A ZNG csapatok számát és összetételét május 5-én határozták meg, majd Martin Špegelj és Josip Boljkovac a rendőrség állományának a ZNG-hez való május 10-iki átvezénylésére vonatkozóan hadműveleti iránymutatást adtak ki. Május 15-ig négy dandárt alkotva, több különleges rendőri egység (SPU) is átkerült a ZNG-hez.[9] Júliusra a ZNG-nek mintegy 8000 katonája állt rendelkezésre, mely más horvát erőkkel ellentétben kézifegyverekkel teljesen fel volt szerelve.[7] Az áprilisban a mintegy 39 000 főt számláló tartalékos rendőri erőt szintén ZNG-dandárokhoz és független zászlóaljakhoz osztották be.[9] Május 18-án a ZNG speciális egységeként megalakult a Zrinski (Zrínyi) zászlóalj, melynek törzse a Kumrovec SPU-ból átvezényelt 27 önkéntesből állt és kezdetben a Francia Idegenlégió volt katonáira is támaszkodott.[10] Júliusra a 40 000 ZNG-katonából álló tartalék haderőt 19 dandárhoz és 14 független zászlóaljhoz osztották be; azonban a teljes állományuk számára nem rendelkeztek elegendő nehéz vagy kézi lőfegyverrel. A horvát rendőrség körülbelül 15 000 kézi lőfegyverrel rendelkezett, és augusztusig külföldről kevesebb, mint 30 000 további fegyvert tudtak beszerezni.[7]

Május 28-án a ZNG-t a harci morál emelése érdekében a zágrábi Kranjčevićeva utcai stadionban rendezett katonai felvonuláson mutatták be a közönségnek. A felvonuláson megközelítőleg 800 katona, egy tucat légielhárító eszköz, páncélozott autó és több páncélozott szállító harcjármű vett részt; emellett felvonult az elnöki gárda és a Sinji Alka is.[11]

A ZNG megalakulásának emléktáblája a zágrábi Kranjčevićeva utcában
A horvát nemzeti gárda kezdeti hadrendje [9]
Egység Név Alapítás Parancsnok
Első gárdadandár Tigrisek (Tigrovi) 1990. november 5. Josip Lucić
Második gárdadandár Mennydörgések (Gromovi) 1991. május 15. Božo Budimir
Harmadik gárdadandár Nyestek (Kune) 1991 április 29 Eduard Bakarec
Nagyedik gárdadandár Pókok (Pauci) 1991. április 28. Ivo Jelić

Fejlesztési problémák

Az egyes egységek irányítására Kelet-Szlavóniában, a Banovina–Korduni térségben, Likában, Közép- és Észak-Dalmáciában, Dél-Dalmáciában és Zágrábban július végén és augusztusban regionális ZNG-parancsnokságokat hoztak létre. Az önkormányzati szintig létrehozták a válságparancsnokságokat, amely a ZNG egységek parancsnoki jogkörével is rendelkezett.[12] A parancsnoki struktúra különösen rossz volt, ami megakadályozta az egységek közötti hatékony koordinációt.[13] Bár a sok válságfőhadiszállást magas szintű felhatalmazással bízták meg, a JNA-ban szolgált katonákon kívül csekély (ha egyáltalán volt) katonai képzettséggel rendelkező politikusokból állt. Az egy területre telepített több egység gyakran nem rendelkezett tevékenységeiket koordináló hatósággal. A területvédelmi parancsnoki rendszereket némileg javítva a helyzeten, egyes helyeken (például Zágrábban) újraaktiválták.[14]

A ZNG egyéb problémái közé tartozott a képzett tisztek hiánya, a csapatok nem megfelelő kiképzése, a fegyverek hiánya és különösen a lőszerhiány. A mozgósítás azonban különösen sikeresnek bizonyult, és a csapatok bőséges létszámmal álltak rendelkezésre; Zágrábban a szeptemberben és októberben behívottak hozzávetőleg 80 százaléka jelentkezett szolgálatra. A ZNG-nek nem volt egyenruhája. Az ebben az időszakban Zágrábban besorozottak 20 százaléka ugyan kapott egyenruhát, de a többiek civilben harcoltak. A ZNG élelmezés, üzemanyag és orvosi ellátása a polgári infrastruktúrára is támaszkodott.[15]

Špegeljt júliusban védelmi miniszterként Šime Đodan váltotta, de még augusztus 3-ig ő maradt a ZNG parancsnoka. Ekkor azért mondott le, mert Tuđman megtagadta a JNA-laktanyák elleni támadások engedélyezését.[16] Špegelj lemondását követően a ZNG irányítását Anton Tus tábornokra bízták.[17]

Átszervezés Horvát Hadsereggé

Anton Tus tábornok, a Horvát Köztársaság Fegyveres Erői első vezérkari főnöke

Szeptember közepén a regionális parancsnokságokat hat hadműveleti övezet váltotta fel, melyek főhadiszállásai Eszék, Belovár, Zágráb, Károlyváros, Fiume és Split voltak.[12] A zónák erőssége egyenetlen volt; a szlavóniai és dalmáciaiak jól felszereltek voltak, a zágrábi zóna pedig kétszerese volt az átlagos csapaterőnek.[18] Miután a laktanyacsata során számos katonai raktárt elfoglaltak, a ZNG október végére (a négy teljesen hivatásos gárdadandár mellett) 60 tartalékdandárra és független zászlóaljra bővült.[12] Bár a tervek szerint minden dandárnak 1800 katonája volt, a valóságban méretük 500 és 2500 között változott.[19] A ZNG-n belül (a Zrinski zászlóalj mellett) három különleges zászlóaljat is létrehoztak, melyek a Frankopan (Frangepán), Kralj Tomislav (Tomiszláv király) és Matija Vlačić nevet viselték.[20]

A Horvát Nemzeti Gárda hadműveleti körzetei [21]
Körzet Főhadiszállás Parancsnok
1. Eszéki Eszék Karl Gorinšek
2. Belovári Belovár Miroslav Jezerčić
3. Zágrábi Zágráb Stjepan Mateša
4. Károlyvárosi Károlyváros Izidor Češnjaj
5. Fiumei Fiume Anton Rački
6. Spliti Split Mate Viduka

Szeptember 20-án a parlament elfogadta a védelmi törvényt, amely meghatározta, hogy a ZNG és a Horvát Hadsereg (Hrvatska vojska – HV) alkotják a Horvát Köztársaság fegyveres erőit. Ugyanakkor a fegyveres erők formálisan inkább a védelmi minisztériumnak, mint a Belügyminisztériumnak voltak alárendelve. A jogszabály a TO tartalék egységeit is a ZNG tartalékos haderő részeként jelölte meg.[22] Másnap, élén Tus tábornokkal megalakult a fegyveres erők vezérkara.[15] Október 8-án (aznap kiáltotta ki Horvátország a függetlenségét) módosították a védelmi törvényt, a ZNG-t a HV részeként megjelölve. A ZNG tartalékegységei a HV tartaléka lettek, és a Honvédség (Domobranstvo) nevet kapta, így a ZNG teljesen professzionális haderővé vált.[23] A ZNG-t 1991. november 3-án átnevezték HV-re.[24]

A ZNG-egységek a háború kezdeti szakaszában, megpróbálva visszatartani jugoszláv erőket számos jelentős csatában vettek részt. Ide tartoznak a gospići,[25] a šibeniki[26] és a zárai csata, [27] ahol a ZNG városokat védett, valamint Likában és a dalmát partok mentén a JNA és szövetségesei ellen vívott ütközetek. A ZNG a kelet-szlavóniai vukovári[28] és eszéki csatákban is részt vett,[29] megvédte Dubrovnikot[30] és jelentősen hozzájárult a a JNA-laktanyák elfoglalásához[31], valamint a JNA Nyugat-Szlavóniából való kiszorítására irányuló hadműveletben.[32]

A HV tovább növekedett, 1991 végére már mintegy 200 000 katonát számlált.[33] Bár a haderő abban az évben sikeresen lépett fel a JNA ellen, a HV-nek súlyos hiányosságai voltak a szervezésben, a kiképzésben és a nehézfegyverekben.[34] 1991 végére a HV-nek még mindig nem volt elegendő erőforrása a JNA visszaszorításához, továbbra sem volt megfelelő tapasztalta az állomány részéről, mindazonáltal a ZNG-hez hasonlóan, a HV is profitált csapatai magas moráljából és küldetésének jól meghatározott céljából.[35] 1992-ben felgyorsult a HV képességeinek növekedése és szisztematikus fejlesztése, és a horvátországi háború végéig folytatódott.[36] A Kranjčevićeva utcai stadionban megrendezett ZNG-felvonulás évfordulóját Horvátországban minden évben a fegyveres erők és a horvát hadsereg napjaként ünneplik.[37]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Hoare 2010, 118. o.
  2. ↑ a b CIA 2002, 87. o.
  3. ↑ Hoare 2010, 117. o.
  4. ↑ The New York Times 1990. augusztus 19.
  5. ↑ ICTY 2007. június 12..
  6. ↑ Repe 2009, 141–142. o.
  7. ↑ a b c CIA 2002, 86. o.
  8. ↑ Nazor 2007, 72. o.
  9. ↑ a b c Nazor 2007, 73. o.
  10. ↑ CIA 2002b, 50. o.
  11. ↑ Nazor 2007, 74. o.
  12. ↑ a b c Marijan 2008, 49. o.
  13. ↑ CIA 2002, 94. o.
  14. ↑ Žunec 1998, ch. II.4.
  15. ↑ a b Žunec 1998, ch. III.2.
  16. ↑ CIA 2002, 91. o.
  17. ↑ Jutarnji list 2011. május 28..
  18. ↑ Thomas & Mikulan 2006, 21. o.
  19. ↑ Thomas & Mikulan 2006, 22. o.
  20. ↑ Bilandžić & Milković 2009, 49. o.
  21. ↑ CIA 2002, 445–446. o.
  22. ↑ Narodne novine 1991. szeptember 20..
  23. ↑ Narodne novine 1991. október 8..
  24. ↑ MORH 2013. július 8..
  25. ↑ VSRH 2004. június 2-i.
  26. ↑ Slobodna Dalmacija 2010. szeptember 18..
  27. ↑ CIA 2002, 99. o.
  28. ↑ CIA 2002, 100–101. o.
  29. ↑ Libal 1997, 38. o.
  30. ↑ CIA 2002, 103–105. o.
  31. ↑ CIA 2002, 95–96. o.
  32. ↑ Nazor 2007, 134 –147. o.
  33. ↑ Marijan 2008, 50. o.
  34. ↑ CIA 2002, 96. o.
  35. ↑ CIA 2002, 109. o.
  36. ↑ CIA 2002, 272–276. o.
  37. ↑ HRT 2013. május 28..

Források

Könyvek
  • Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4 
  • Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4 
  • Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
  • Libal, Michael. Limits of Persuasion: Germany and the Yugoslav Crisis, 1991–1992. Westport, Connecticut: Greenwood Publishing Group (1997). ISBN 978-0-275-95798-8 
  • Nazor, Ante. Počeci suvremene hrvatske države: kronologija procesa osamostaljenja Republike Hrvatske: od Memoranduma SANU 1986. do proglašenja neovisnosti 8. listopada 1991 (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Croatian Homeland War Memorial Documentation Centre (2007). ISBN 978-953-7439-01-9 
  • Repe, Božo. Balkan Wars, Encyclopedia of Human Rights, Volume 1. Oxford, England: Oxford University Press, 138–147. o. (2009). ISBN 978-0-19-533402-9 
  • The Yugoslav Wars (1): Slovenia & Croatia 1991–95. Oxford, England: Osprey Publishing (2006). ISBN 978-1-84176-963-9 
Szakcikkek
  • (2009. december 1.) „Specijalne vojno-policijske protuterorističke postrojbe: Hrvatska i svijet” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 12 (24), 33–60. o, Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. ISSN 1331-5595.  
  • Brigović, Ivan (2011. október 1.). „Odlazak Jugoslavenske narodne armije s područja Zadra, Šibenika i Splita krajem 1991. i početkom 1992. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 43 (2), 415–452. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.  
  • Marijan, Davor (2008. június 1.). „Sudionici i osnovne značajke rata u Hrvatskoj 1990. – 1991.” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 40 (1), 47–63. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.  
  • Marijan, Davor (2011. október 1.). „"Slučaj" Logorište” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 43 (2), 453–480. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.  
  • Žunec, Ozren (1998. január 1.). „Rat u Hrvatskoj 1991.-1995., 1. dio: Uzroci rata i operacije do sarajevskog primirja” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 1 (1), Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1331-5595. (Hozzáférés: 2023. január 21.)  
Újságcikkek
  • Blažević, Davorka. „Frane Frkić: Moja satnija je prva izašla na Šibenski most”, Slobodna Dalmacija , 2010. szeptember 18.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 2.) (horvát nyelvű) 
  • Dan Oružanih snaga i Dan hrvatske Kopnene vojske (horvát nyelven). Horvát Rádió és Televízió, 2013. május 28.
  • „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19. 
  • Žabec, Krešimir. „Tus, Stipetić, Špegelj i Agotić: Dan prije opsade Vukovara Tuđman je Imri Agotiću rekao: Rata neće biti!”, Jutarnji list , 2011. május 28.. [2012. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. január 21.) (horvát nyelvű) 
Egyéb források
  • Nazor, Ante (2012. március 1.). „O događajima u Lici, u jesen 1991. (V. dio)” (horvát nyelven). Hrvatski Vojnik (389), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2023. január 21.)  
  • Presuda i rješenje br. I Kž 985/03-9 (horvát nyelven). Supreme Court of Croatia, 2004. június 2. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  • Reljanović, Marijo (2001. november 1.). „Hrvatska ratna mornarica u obrani Jadrana” (horvát nyelven). Hrvatski Vojnik (77), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2023. január 21.)  
  • Povjesnica (horvát nyelven). Ministry of Defence (Croatia), 2013. július 8. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  • The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
  • (1991. október 8.) „Zakon o izmjenama i dopunama Zakona o obrani” (horvát nyelven). Narodne Novine, Zagreb, Croatia 1991 (53A), Kiadó: Narodne novine. ISSN 1333-9273.  
  • (1991. szeptember 20.) „Zakon o obrani” (horvát nyelven). Narodne Novine, Zagreb, Croatia 1991 (49). ISSN 1333-9273.  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Croatian National Guard című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 305515074
  • SUDOC: 066933897
  • NKCS: kn20090821007