Highway to Hell

AC/DC Highway to Hell
stúdióalbum
Megjelent	1979. július 27. 1979. július 30. 1979. november 8.
Felvételek	Roundhouse Studios és Chalk Farm Studios, London 1979. február–április
Stílus	hard rock, heavy metal
Nyelv	angol
Hossz	41:10
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Robert John "Mutt" Lange
Kritikák
AllMusic link Blender link Rolling Stone link
AC/DC-kronológia
If You Want Blood (1978) Highway to Hell (1979) Back in Black (1980)
Kislemezek az albumról
Highway to Hell / If You Want Blood (You’ve Got It) Megjelent: 1979. szeptember Touch Too Much / Live Wire (live) / Shut Down in Flames (live) Megjelent: 1980. január
Sablon • Wikidata • Segítség

A Highway to Hell az ausztrál AC/DC együttes hetedik albuma, amely 1979 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a George Young/Harry Vanda producer-páros irányításával, hanem Mutt Lange producerrel készítettek. A Highway to Hell album volt Bon Scott énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mivel 1980-ban meghalt. Az album a Rolling Stone magazin által összeállított Minden idők 500 legjobb albuma a 199. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Megjelenése óta az album hétszeres platinalemez lett az USA-ban.

Történet

Az album előmunkálatai 1979 januárjában kezdődtek meg Sydneyben, az Albert Studiosnál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban Miamiba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban Eddie Kramer producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a KISS, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, a Beatles, a Rolling Stones és a Small Faces.

A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet Mutt Lange producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. Londonba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.

Megjelenésekor minden korábbi albumuknál népszerűbb volt a Highway to Hell, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk jelentős növeléséhez, és egyúttal megalapozta azt az átütő sikert, amelyet a következő évben a Bon Scott halála után kiadott Back in Black című album aratott. A Highway to Hell Amerikában a 17. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján, ami a zenekar addigi történetének kimagaslóan legjobb szereplése volt. Angliában a lemezeladási lista 8. helyét érték el, szintén az addigi legjobb pozíciót a szigetországban.

Az album világkörüli turnéjának december 9-i, telt házas párizsi fellépését a Pavillon de Paris-ban filmrevették, és a koncertfilmet Let There Be Rock címen a mozik az egész világon bemutatták a következő év őszén.

Az album dalai

Helyezések és minősítések

Album

Kislemezek

Minősítés

Közreműködők

• Bon Scott – ének
• Angus Young – szólógitár
• Malcolm Young – ritmusgitár
• Cliff Williams – basszusgitár
• Phil Rudd – dob

Források

• Highway to Hell – AC-DC.net
• AC/DC UK Singles – crabsodyinblue.com
• AC/DC Aus. Singles – crabsodyinblue.com
• Murray Enleheart, Arnaud Durieux: AC/DC Maximum Rock & Roll ISBN 978-963-87481-1-9 ShowTime Budapest, 2007 (magyarul)