Halmi

Halmi (Halmeu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Halmi
Rang	községközpont
Irányítószám	447145
SIRUTA-kód	137773
Népesség
Népesség	3083 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1329
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	125 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 58′ 37″, k. h. 23° 01′ 13″47.976983, 23.020247.976983°N 23.020200°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 37″, k. h. 23° 01′ 13″47.976983, 23.020247.976983°N 23.020200°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Halmi (román nyelven Halmeu) községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre, az 1C főút és az E81 európai folyosó utolsó települése, az ukrán határnál, Romániában.

Története

Halmi Árpád-kori település, melynek nevét az oklevelek 1216 és 1220 között már említették. 1217-ben Terra Holmy néven, majd 1218-ban a Váradi regestrum oklevelében is említve volt neve.

1274-ben Kala Tamás birtoka volt.

1319-ben Károly Róbert király az Ugocsa vármegyéhez és Sasvárhoz tartozó György fia Péter birtokát János fia Tamásnak adományozta.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

„112 római, 203 görögkatolikus, 601 református, 150 zsidó lakossal, református anyatemplommal s eklézsiával, synagógával, postatisztséggel. Főbirtokos benne Szentpály uraság, kinek nemzetsége már II. András király idejéb en virágzó volt, s melly különösen sok derék vitéz férfiakat adott honunknak. Többi földesurai Ráthony, báró Perényi, Gazda, Zaffiry, Száraz, végre gróf Haller, és Csató örökösök.”

A Pallas nagy lexikona pedig ezt írta a településről:

„Kisközség Ugocsamegye tiszántúli járásában, 1891-ben 2051 magyar lakosa volt. A járási szolgabíró hiv. székhelye. Van járásbírósága, takarékpénztára, s kereskedelmi bankja, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, takarékpénztára.”

1910-ben 3455 lakosából 3371 magyar, 51 német volt. Ebből 613 római katolikus, 1196 református, 1061 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek

• Református temploma

Híres szülöttei

• 1861. november 28-án Szentpáli István jogász, Miskolc polgármestere, országgyűlési képviselő
• 1910. szeptember 21-én Kótay Pál († Marosvásárhely, 1986. december 25.) orvos, urológus, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár. Orvosi oklevelét 1934-ben Budapesten szerezte meg, majd 1934–1938 között a Szent János Kórház sebésze, majd urológusa volt. 1939-ben Rostockban dolgozott. 1940–1945 között a kolozsvári sebészeti klinika adjunktusa, majd 1946-tól Marosvásárhelyre került, ahol a sebészeti klinika urológiai osztályának vezetője, 1956-tól az urológia professzora, a klinika igazgatójaként is működött. 1971-től egészen 1977-ben történt nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanár volt. Kiváló műtőorvos, kórszövettani kutató volt és mellette jeles orvostörténész és szépíró is, aki főképpen a 18. századi orvoslás történetét kutatta.
• 1910. november 2-án „Weisz Api” dzsesszdobos
• 1935. április 19-én Görbe István írói álneve Halmi György – magyar közíró, irodalomkutató, folklorista, műfordító
• 1936. augusztus 13-án Vígh István festő, szobrász, restaurátor
• 1959. június 26-án Makó András festőművész

Jegyzetek

Források

• Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
• Györffy György Ugocsavármegye
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Bokor József (szerk.). Halmi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 

További információk

• Hivatalos oldal
• Leírás, képekkel és térképpel