Glycerius római császár

Glycerius
Glycerius képe aranypénzérméjén
A Nyugatrómai Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
473 márciusa – 474 júniusa (1 évig)
Elődje	Olybrius
Utódja	Iulius Nepos
Életrajzi adatok
Született	420 körül Dalmácia
Elhunyt	480 után Dalmácia
A Wikimédia Commons tartalmaz Glycerius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Glycerius (420 körül – Dalmácia, 480 után) nyugatrómai császár volt 473 és 474 között. A burgundok befolyásuk alatt tartották, de a források általánosságban nem ítélik rossz uralkodónak.

Politikai helyzet trónralépését megelőzően

472-ben Anthemius császár és a magister militum (hadsereg főparancsnoka), Ricimer között polgárháború tört ki.^[1] Ricimer császárjelöltje Olybrius volt. Anthemius bezárkózott Rómába, amit több hónapnyi ostrom után júliusban bevettek és kifosztottak, megölve őt is.^[2] Olybrius és Ricimer mindössze pár hónapig éltek még, november kezdetére a trón megüresedett.^[1]

Uralkodása

Négy hónap interregnum után Gundobad burgund király, Ricimer unokaöccse és az új magister militum Glyceriust, a comes domesticorumot (császári udvari elit kadétegységek vezetője) segítette trónra. Márciusban Ravennában hirdették ki uralkodónak.^[3]

Több kora középkori forrásból tudjuk, hogy 473-ban veszett el Massilia (ma Marseille) és Arelatum (ma Arles) a nyugati gót Eurich királynak.^[1] Eközben a keleti gótok felől is veszély fenyegetett. Ez a nép a hun birodalom összeomlását követően engedélyt kapott Marcianus keletrómai császártól a pannóniai letelepedésre. Theodemir király fia, Theodorik (Itália későbbi meghódítója) lejjebb húzódott a népének egy részével Moesia régiójába. Theodemir testvére, Vidimer vagy Videmir is délnek indult^[4] és kinyilvánította szándékát Itália elfoglalására.^[5] Glycerius ajándékokat küldött a királynak és megengedte, leszervezte átkelését Galliába.^[1]

Uralmát a keleti császár, I. Leo nem ismerte el. Glycerius úgy látszik próbált megegyezést találni, például 474-ben a Nyugat nem választott saját konzult, hanem elfogadta a Kelet által választottat, a kiskorú II. Leot, de Konstantinápoly határozott volt szándékában.^[1] Iulius Nepost, a Nyugatrómai Birodalom dalmáciai magister militumát és Verina császárné unokahúgának férjét nevezték ki.^[6]

474 júniusában Nepos landolt Portus Augustinál^[7] vagy Ostiánál. Riválisa úgy látszik előre tudott érkezéséről és Rómába ment, ahogy ezt egy ott vert érme mutatja.^[1] Fegyveres összecsapásra azonban nem került sor, Glycerius megadta magát.^[8]

Gundobad, Glycerius szponzorja nem avatkozott bele a történtekbe. Ez talán azért lehetett, mert apja és fivérei ekkortájt halhattak meg és otthon kellett maradnia, hogy az öröklődést lerendezze.^[9]

Utóélete

Nepos elődjét Salona püspökének,^[10] majd amikor egy év múlva visszaűzték Dalmáciába, személyes püspökének nevezte ki.^[1] Egy történetíró szerint a Nepos elleni 480-as merényletben érintett volt.^[11] A modern történészetben előkerült az a valószínűtlen feltevés is, hogy Odoaker, miután Dalmácia régióját is uralma alá hajtotta Mediolanum (ma Milano, magyarul Milánó) püspökévé tette. Glycerius vélhetően Salona püspökeként fejezte be életét.^[1]

Jegyzetek

Források

• ↑ Grant 1996: Grant, Michael. Róma császárai ford.: Borhy László:. Corvina (1996). ISBN 963 13 4013 9 
• ↑ Havas 2007: Havas, László, Hegyi W. György, Szabó Edit. Római történelem. Osiris (2007). ISBN 978 963 389 908 3 
• ↑ Mathisen 1997: Ralph W. Mathisen: Glycerius (3/5 March 473 – June 474) (angol nyelven), 1997. (Hozzáférés: 2023. március 16.)

Külső oldalak

• Glycerius fennmaradt érméinek katalógusa (angol nyelven)

Előző uralkodó: Olybrius

Római császár 473 – 474

Következő uralkodó: Iulius Nepos