Detta

Detta (Deta)
Római katolikus templom
Detta címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Rang	város
Községközpont	Deta
Beosztott falvak	Magyarapáca
Polgármester	Petru Roman (PDL), 2012
Irányítószám	305200
SIRUTA-kód	155458
Népesség
Népesség	5553 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság	498 (9%, 2021)[3]
Község népessége	5670 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	189 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	91 m
Terület	33,81 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 21° 13′ 12″45.4, 21.2245.400000°N 21.220000°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 21° 13′ 12″45.4, 21.2245.400000°N 21.220000°E
Detta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Detta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Detta (románul és bolgárul Deta, helyi román nevén Ghedu^[4]) város Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Temesvártól 44 km-re délre, a Birda patak partján fekszik. Szabályos alaprajzú település.

Nevének eredete

Neve egy középkori Déd alakból fejlődhetett ki (Deed, 1360). Ez egy szláv eredetű személynévből származik. A török hódoltság alatt és után a mai helység területét a mai nevén ismerték (Dida, 1552, Deta, 1724). 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Déd nevet állapította meg számára, de a község és Temes vármegye közösen elérték a korábbi név fenntartását.

Története

A török kiűzése után 1720–1721-ben érkeztek első német telepesei, Bajorországból és Elzász-Lotaringiából. 1737-ben rablók gyújtották föl. 1763-ban 210 württembergi és elzász-lotaringiai családot, 1764-ben 21 trieri családot költöztettek be. 1777-ben már 600 lakója volt. Önálló római katolikus plébániája 1741-ben létesült, 1839-ben pedig egy káplánt is rendszeresítettek. A 18. század folyamán néhány olasz családot is betelepítettek, hogy azok meghonosítsák a rizstermesztést.

1810-ben mezővárosi rangot kapott, országos vásárral és hetivásárral. 1830-tól postaállomás, 1836-tól gyógyszertár működött benne.^[5] 1842-ben kaptak céhes kiváltságot a dettai kézművesek. A közös céhnek 52 alapító tagja volt, akik közül kilencen a kerékgyártó szakmát űzték.

1848. december 23–24. éjjelét Kiss Ernő serege a település utcáin gyújtott máglyák mellett töltötte. 1849. január 29-én itt járt Rajačić pátriárka és sikertelenül próbálta a dettai svábokat a magyar kormány ellen hangolni. Bem május 1-jén foglalta el ismét.

1853-ban körülbelül háromszáz evangélikus cipszer költözött be. Imaházat csupán 1897-ben építettek maguknak, ezt 1980 körültől, a német nyelvű közösség fokozódó elvándorlása miatt, a szerb ortodoxok használják. 1858-tól a Temesvár–Báziás-vasútvonal egyik állomása. A vasút megjelenése a század második felében a Bánát legjelentősebb gabonakereskedelmi és malomipari központjai közé emelte. Mint Temes vármegye egyik járásának a székhelye, 1871-től járásbíróságnak, 1883-tól pedig adóhivatalnak adott otthont. 1850-ben már létező zsidó közössége 1882-ben épített magának zsinagógát.^[6]

A 20. század elején egy hengermalom és három gőzmalom, két téglagyár, gépgyár, vasöntöde, kalapgyár, építőanyag-ipari telep működött a közigazgatási reform által nagyközséggé visszaminősített Dettán.

1885-ben létesített parkja és a már 1902-ben bevezetett villanyvilágítás miatt a Monarchia legszebb községének nevezték. Több takarékpénztárral is büszkélkedhetett. Wilhelm Wettel 1875-ben alapított benne nyomdát, majd 1881-ben Julius Fackler elindította a Dettaer Zeitung című hetilapot, amely egészen 1939-ig megjelent. 1883-ban iparostanonciskolát, 1895-ben a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek leánynevelő intézetet hoztak létre benne. 1914-ben egy állami polgári iskola is létesült, amelyet a román állam 1924-ben reállíceummá alakított át.

1918–1919-ben szerb katonai megszállás alatt állt, majd Romániához csatolták. Az új határok megbénították korábbi, gabonatermesztésre alapozott gazdaságának fejlődését, de új iparágak indultak fejlődésnek. Viktor Felser 1921-ben porcelán- és üvegfestő műhelyt alapított, karlsbadi mesterekkel. 1925-ben, egy régi malomépületben egy furnérgyár kezdte meg a termelést. A szocializmus alatt (Plapaf néven) a legjelentősebb dettai üzem volt, 1990-ben ezerhatszáz főt foglalkoztatott, és 2005-ben szűnt meg. Az 1889-ben Alois Buchmann által alapított téglagyár 1925-ben évi majd hárommillió téglát gyártott. A két világháború között tejfeldolgozó üzem is létesült, amely túlélte a világháborút, majd a szocializmus évtizedeit, 1990 után egy ideig joghurtot is előállított, de még az 1990-es években megszűnt. A gyárak a környező nagybirtokok mezőgazdasági népessége köréből toborozták munkásaikat. Különösen sok magyar mezőgazdasági munkás érkezett a környező tanyákról és a kisajátított zsidó birtokokról. (A magyar népesség növekedése a kb. 4-500, a magyar uralom alatt „magyar”-ként nyilvántartott, később „disszimilálódó” dettai sváb és a repatriálások miatt a statisztikai adatok alapján nem ilyen látványos.)

A második világháború alatt katonai repülőteret működtettek benne. 1944. augusztus végén a német lakosság egy része az átvonuló német csapatokkal együtt elmenekült. 1945 januárjában a szovjetek a 17 és 45 év közötti német férfiak többségét szovjetunióbeli kényszermunkatáborokba deportálták. Szerbek már a huszadik század első felében elkezdtek betelepülni Szókáról és más környékbeli falvakból. Bolgárok nagyobb számban csak a második világháború után érkeztek Dettára, elsősorban Brestyéről. 1951-ben, a „titóizmus” elleni harc jegyében helyi szerbeket, németeket és magyarokat deportáltak a Bărăganra.

1968-ban kapott ismét városi rangot. 1985-ig működött a városban nyolc osztályos magyar, 1988-ig nyolc osztályos német iskolai tagozat. A 2000-es években Temes megyében elsőként itt épült a települést elkerülő körgyűrű.

Népesség

• 1900-ban 3997 lakosából 2889 volt német (72,27%), 760 magyar (19,01%), 222 román (5,55%), 87 szerb (2,17%) és 37 bolgár (0,92%) anyanyelvű; 3302 római katolikus, 294 ortodox, 191 zsidó, 131 evangélikus, 44 református, 30 görögkatolikus vallású. 67%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 30%-a beszélt magyarul.
• 2002-ben 5786 lakosából 3537 volt román (61,13%), 1147 magyar (19,82%), 392 német (6,76%), 327 szerb (5,65%), 202 cigány (3,49%) és 133 bolgár (2,29%) nemzetiségű; 3480 ortodox és 1996 római katolikus vallású.

Közlekedés

A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.

Látnivalók

• A neogótikus római katolikus templom 1900-ban, az ortodox kápolna 1924-ben épült.
• Termálstrand és az 1885-ben létesített park.
• Reviczky Gyula emléktáblája szerelmének, Bakálovich Emmának egykori lakóházán és Bakálovich Emma sírja a temetőben.
• Helytörténeti múzeum a műemlék jellegű tűzoltótoronyban.

Gazdasági élete

• A legtöbb alkalmazottat foglalkoztató üzemek 2012-ben a Prevent (autókárpitok és ülések gyártása), a Takata-Petri (kormánykerekek), a TRW (autóbiztonsági rendszerek) és az Alu Metall Guss alumíniumöntödéje.
• Több kisebb élelmiszer- és textilipari vállalkozás is működik a városban.
• Továbbra is fontos szerepet játszik a földművelés.

Oktatás

• Szent Miklós Iskolacsoport, az I–IV. osztályban magyar tagozattal.

Híres emberek

• Itt dolgozott nevelőként 1875–1877-ben Reviczky Gyula.
• Itt született 1883-ban Haubrich József szociáldemokrata politikus, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, a Peidl-kormány hadügyminisztere.
• Itt született 1898-ban Szimonisz (Simonis) Henrik költő, elbeszélő, műfordító, újságíró, lapszerkesztő.
• Itt született 1926-ban Szőcs Gyula pedagógus, muzeológus, Bartók-kutató.
• Itt született 1944-ben Mihai J. Spăriosu irodalomtudós.
• Itt született 1950-ben Miodrag Milin történész.
• Itt született 1966-ban Ovidiu Ganț, a Romániai Német Demokrata Fórum képviselője a román parlamentben.

Testvértelepülései

• Bordány, Magyarország
• Csóka, Szerbia

Jegyzetek

Források

• Szmida Lajos: Temes vármegyei Detta nagyközség múltja és jelene. Temesvár, 1900
• Dan N. Buruleanu – Ion Traia: Deta: album monografic (2012) PDF
• Farkas László: Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében. Magyar Kisebbség, 1941, 13–14. sz.
• Bugyi Aranka: Etnia maghiară din Deta. Timisiensis, 2000, 1. sz.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Detta témájú médiaállományokat.

• A város hivatalos lapja (románul)
• A szerb ortodox templomról (szerbül)
• A római katolikus templom és orgonája (leírás és fényképek) (németül)