Dékány Kálmán

Dékány Kálmán (Cibakháza, 1921. december 22. – Budapest, 1999. december 27.) író, újságíró.

Életútja, munkássága

1940-ben érettségizett a makói József Attila Gimnáziumban.^[1] 1941-ben az Országos Társadalombiztosítási Intézet számtisztje volt. 1942-től megszakítással a Tiszántúl (Debrecen) munkatársa lett. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt VIII. kerületi titkára volt. 1946-ban a Paraszt Újság, 1947-ben a Március Tizenötödike munkatársa lett. 1949-től az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium sajtóosztályának vezetője, 1951-től az Építők Lapja szerkesztője lett. 1956-ban szabadfoglalkozású riporter, 1957-től vándorszíntársulatnál díszletmunkás, 1961-től a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének sajtópropagandistája volt. 1972-ben főiskolai szociológiai államvizsgát tett. 1982-ben nyugalomba vonult.

Számos rádiójátékát sugározzák. Írásaiban a mindennapok erkölcsi ellentmondásait ábrázolja, hagyományos eszközökkel.

Művei

• Építők becsülete (elbeszélés, 1951)
• Felső határ az égbolt (elbeszélés, 1952)
• Megszállottak (kisregény és elbeszélés, 1961)
• Út nem vezet ki a világból (kisregény, 1964)
• Sátorkaland (regény, 1968)
• Fölfelé az Etnán (elbeszélés, 1971)
• Jelzőtűz (elbeszélés, 1974)
• Vakítás (kisregény, 1977)
• A gyalogló látomásai (elbeszélés, 1981)
• Tolvajkulcs (regény, 1984)
• Ábránd elsötétítéskor (kisregény, 1984)
• A tükörszoba vendége (kisregény, 1985)
• Tüzes tű (kisregény, 1986)
• A piros virág bajnoka (1987, regény, 1996)
• Az örök valaki (elbeszélés, 1989)
• A színpadszolga (1993)
• Közjáték vasfüggönnyel (elbeszélés, 1995)
• A színlelés játszmái (elbeszélés, 1996)
• Árnyékgyár (regény, 1996)
• A szerelem tornácán (elbeszélés, 1997)
• Diákvér (1997)
• Toronykiáltás, Edzésben (2 kisregény, 1998)
• A szív vására (elbeszélés, dráma, 1999)

Jegyzetek

Források

• Sulinet.hu
• Jász-Nagykun-Szolnok megyei szerzők az Új magyar irodalmi lexikonban
• Kortárs Magyar Írók