Bohr-egyenlet

A Bohr-egyenlet (kiejtése [ˈb̥oɐ̯ˀ]) a tüdő élettani holtterét adja meg a légzési térfogat, valamint a CO2 artériás és kilégzési parciális nyomása ismeretében. A kilégzés végi parciális nyomás ismeretében az alveoláris holttér külön is megadható. Az egyenletet Christian Bohr dán orvosról nevezték el.

Az egyenlet

Az egyenlet klasszikus formájában az élettani holtteret a légzési térfogat arányában adja meg a következőképpen:

V d V t = P a P e P a {\displaystyle {\frac {\mathbf {V} _{\mathrm {d} }}{\mathbf {V} _{\mathrm {t} }}}={\frac {{\mathrm {P} _{\mathrm {a} }}-{\mathrm {P} _{\mathrm {e} }}}{\mathrm {P} _{\mathrm {a} }}}}

 

 

 

 

(1)

Ahol:

  • V d {\displaystyle V_{d}} az élettani holttérfogat (physiological dead volume)
  • V t {\displaystyle V_{t}} a légzési térfogat (tidal volume)
  • P a {\displaystyle P_{a}} a CO2 arteriális parciális nyomása (arterial partial pressure)
  • P e {\displaystyle P_{e}} a CO2 parciális nyomása a kilégzett levegőben (expired partial pressure)

Levezetés

A légzési térfogat egyenlő az alveoláris térfogat ( V a {\displaystyle V_{a}} ; alveolar volume) és a fiziológiás holttérfogat összegével:

V t = V a + V d {\displaystyle V_{t}=V_{a}+V_{d}}

 

 

 

 

(2)

A kilélegzett levegő CO2-tartalma teljes egészében az alveoláris levegőből származik, mivel a belélegzett levegő CO2-tartalma elhanyagolható. A kilélegzett levegő CO2-tartalma (pontosabban parciális CO2-térfogata) egyenlő a kilélegzett levegő térfogatának (vagyis a légzési térfogatnak) és a CO2 kilégzési frakciójának ( F e {\displaystyle F_{e}} , a CO2 térfogatszázaléka) szorzatával:

V t F e {\displaystyle V_{t}\cdot F_{e}}

 

 

 

 

(3)

Az alveoláris levegő CO2-tartalma pedig egyenlő az alveoláris levegő térfogatának és CO2-frakciójának szorzatával:

V a F a {\displaystyle V_{a}\cdot F_{a}}

 

 

 

 

(4)

Mivel a kilégzett levegő CO2-tartalma teljesen az alveoláris levegőből származik, ezért az megegyezik az alveoláris levegő CO2-tartalmával:

V t F e = V a F a {\displaystyle V_{t}\cdot F_{e}=V_{a}\cdot F_{a}}

 

 

 

 

(5)

Fejezzük ki V a {\displaystyle V_{a}} -t a (2) egyenletből és helyettesítsük az (5) egyenletbe:

V t F e = ( V t V d ) F a {\displaystyle V_{t}\cdot F_{e}=(V_{t}-V_{d})\cdot F_{a}}

 

 

 

 

(6)

Bontsuk fel a zárójelet:

V t F e = V t F a V d F a {\displaystyle V_{t}\cdot F_{e}=V_{t}\cdot F_{a}-V_{d}\cdot F_{a}}

 

 

 

 

(7)

Rendezzük egy oldalra a V t {\displaystyle V_{t}} -t tartalmazó tagokat:

V d F a = V t F a V t F e {\displaystyle V_{d}\cdot F_{a}=V_{t}\cdot F_{a}-V_{t}\cdot F_{e}}

 

 

 

 

(8)

Emeljünk ki V t {\displaystyle V_{t}} -t:

V d F a = V t ( F a F e ) {\displaystyle V_{d}\cdot F_{a}=V_{t}\cdot (F_{a}-F_{e})}

 

 

 

 

(9)

Végül osszunk V t F a {\displaystyle V_{t}\cdot F_{a}} -val:

V d V t = F a F e F a {\displaystyle {\frac {V_{d}}{V_{t}}}={\frac {F_{a}-F_{e}}{F_{a}}}}

 

 

 

 

(10)

Az alveoláris levegő CO2-frakcióját nem tudjuk közvetlenül mérni, ezért a frakciók helyett célszerűbb parciális nyomásokkal számolni. A parciális nyomás arányos a frakcióval, ezért:

P a = F a ( P P H 2 O ) {\displaystyle P_{a}=F_{a}\cdot (P-P_{H_{2}O})}

 

 

 

 

(11)

illetve:

P e = F e ( P P H 2 O ) {\displaystyle P_{e}=F_{e}\cdot (P-P_{H_{2}O})}

 

 

 

 

(12)

Ahol P {\displaystyle P} a teljes nyomás, P H 2 O {\displaystyle P_{H_{2}O}} a vízgőz parciális nyomása, ez ugyanis a légutakból kerül a belélegzett levegőbe. Ha behelyettesítjük (11)-t és (12)-t a (10)-es egyenletbe, egyszerűsítés után megkapjuk (1)-et.

Kapcsolódó szócikkek

Tüdő

Irodalom

  • Bohr, C (1891). „Über die lungenathmung”. Skandinavisches Archiv für Physiologie 2, 236–268. o.