Belsh alközség

Belsh alközség
Belsh városának látképe kelet felől
Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Elbasan
Község	Belsh
Népesség
Teljes népesség	8781 fő (2011)
Sablon • Wikidata • Segítség

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Belsh, illetve Belshi. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Nem tévesztendő össze a következőkkel: Belsh és Belsh község.

Belsh alközség alsó szintű közigazgatási egység Albánia középső részén, Elbasan városától délnyugatra, a Dumreja(wd) vidékén. Elbasan megyén(wd) belül Belsh község(wd) része. Központja Belsh városa, további települései Belsh-Qendra, Çepa, Dushk, Gradishta, Marinas, Qafë-Shkalla, Seferan, Shkëndije, Shkoza, Shtith, Stanaj és Trojas.^[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 8781 fő.^[2] Itt találhatóak a bronzkortól az i. sz. 6. századig lakott Gradishta településének romjai.

Fekvése

A tengerparti sík, a Shkumbin és a Devoll(wd) folyók között, a Dumreja vagy Hysgjokaj–belshi-dombvidék keleti részén elterülő alközséget gazdag karsztformák jellemzik. A délen gyakran még a 200 méteres tengerszint feletti magasságot sem elérő vonulatok észak felé fokozatosan emelkednek, az alközség legmagasabb pontjai a Granica-hegy (Maja e Granicës, 295 m), a Pogjen-hegy (Maja e Pogjenit, 243 m) és a Gradishtai-hegy (Maja e Gradishtës, 238 m). A belshi tóvidék huszonhárom kisebb-nagyobb karszttavat foglal magában, ezek közül Belsh alközség területének három legnagyobb állóvize Seferannál a Kerek-tó (Liqeni i Rrumbullakët, 87 ha), Çepánál a Merhojai-tó (Liqeni i Merhojës, 66 ha), illetve Belsh városa és Gradishta között a Belshi-tó (Liqeni i Belshit, 27 ha).^[3]

Belsh Cërrik városából az SH58-as jelű aszfaltozott úton érhető el (11 km), amely innen nyugatra, Lushnja irányába (24 km) megy tovább, de rosszabb minőségben. Ugyancsak innen indul ki a tengerparti síkra vezető SH68-as főút (21 km). Belsh városát másodrendű, helyenként szűk vagy rossz minőségű utak kötik össze Peqin (20 km) és Kuçova (32 km) városokkal.^[4]

Történelme

A Belsh melletti Gradishta a késő bronzkortól (i. e. 1500–1200) a középkor elejéig, az i. sz. 6. századig lakott volt.^[5] A vaskorban a közeli Gradishtai-hegyen fallal erődítették településüket, amelynek már az i. e. 8–7. században élénk kereskedelmi kapcsolatai voltak a hellén világgal.^[6] A város az i. e. 4. században az illírek közé tartozó parthinok egyik fontos települése, hellenizálódott kereskedelmi központja volt.^[7] Ebből az időszakból maradt fenn egy magas rangú katona sírja, jelentős sírmellékletekkel (illír típusú fejvért, bronz lábszárvért, bronzedények és agyagtárgyak).^[8] Az i. e. 2. század, a római uralom kiépülése után a település lassú hanyatlásnak indult, de az i. sz. 1. századra keltezett sztélék még tehetős, és feltehetően illír etnicitású lakosságról vallanak. Bár a bizánci fennhatóság alatt, az i. sz. 6. században várát újjáépítették, a település ezt követően elnéptelenedett.^[9]

A Gradishtától délre, Seferannál fekvő Kerek-tó partján az 1984-es aszályos időszakban számos, az i. e. 3. századra keltezett agyag- és terrakottafigurára bukkantak. Ezek között számottevő volt az Aphrodité istennőt – gyakran illír női viseletben – formázó szobrocskák aránya, amiből a régészek arra következtettek, hogy az Aphrodité-kultusz jelentős helyszíne volt a tó, amelybe áldozati felajánlásul dobhatta a szobrokat a korabeli illír lakosság.^[10]

Az ókort követő évszázadokban a vidék nem játszott kiemelkedő szerepet a történelemben. Az oszmán fennhatóság évszázadaiban Belsh az Elbasan és Lushnja közötti karavánút egyik állomása volt.^[11] A kegyvesztett miniszterelnök, Mehmet Shehu rejtélyes 1981-es halálát követően a Shehu család börtöntől megmenekült tagjait Belshbe internálták.^[12]

Nevezetességei

Belsh és tágabb környéke, a dumrejai dombvidék keleti része számos karszttavával, erdőivel és legelőivel vonzó kirándulóhely, a kellemes, csendes tóparti környezetben több szálláshely is várja a pihenni vágyókat.^[13] Legfőbb nevezetessége Gradishta bronzkortól az ókor végéig lakott települése,^[14] valamint Belshben egy műemléki védelem alatt álló görögkeleti templomrom.^[15]

Jegyzetek

Források

• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
• ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
• ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  

• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  

• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
• ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. november 22.  
• ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301