Bayerische Zugspitzbahn

Vonal:

9540
RB 64

Hossz:

19,5 km

Nyomtávolság:

1000 mm

Üzemeltető:

Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn

Maximális emelkedés:

250 ‰

Maximális sebesség:

70 km/h

A Wikimédia Commons tartalmaz Bayerische Zugspitzbahn témájú médiaállományokat.

Jelmagyarázat

München felé

0,0

Garmisch

705 m

Mittenwaldbahn tovább Innsbruck felé

1,2

Hausbergbahn

2,0

Rießerseebezárva 1985-ben

3,0

híd az Außerfernbahn felett

Kempten (Allgäu) felé

3,1

Katzenstein alagút (75 m)

4,1

Kreuzeck- / Alpspitz kötélvasút

754 m

5,5

Hammersbach

766 m

7,5

GrainauBeginn Zahnstange

751 m

Depot

8,4

Crossing loop 1

9,8

Crossing loop 2

10,7

Eibsee

1008 m

11,9

Water tank station

1152 m

13,0

Kleiner alagút (70 m)

13,4

Crossing loop 3

1478 m

14,1

Riffelriss

1640 m

14,2

1640 m

15,0

Window 1

1820 m

16,2

Crossing loop 4

2115 m

17,1

Höllental

18.1

0.0

2525 m

Zugspitze alagút (4466 m)

18,6

Schneefernerhaus

2650 m

Rosi alagút (975 m)

0,9

Zugspitzplatt

2588 m

A Bayerische Zugspitzbahn egy 1000 mm-es nyomtávolságú fogaskerekű vasút Németországban, ami Garmisch-Partenkirchentől vezet fel a Zugspitze csúcsra. 1928 és 1930 között építették. A Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn AG (ami főleg a Garmisch-Partenkirchen község birtokában van) üzemelteti a vonalat. Egy oda-vissza útra szóló jegy 2023 tavaszán 69 euróba került.

Története

A vonal megnyitása

A vasútvonal 1928 és 1930 között épült, és három szakaszban nyitották meg. Az első a Grainau és az Eibsee közötti 3,2 kilométer hosszú középső szakasz volt, amely 1929. február 19-én nyílt meg. Ezt követte 1929. december 19-én a Garmisch és Grainau közötti 7,5 kilométeres szakasz, amely a Deutsche Reichsbahn fő vasúthálózatához való fontos turisztikai összeköttetést is magában foglalja. 1930. július 8-án nyitották meg az utolsó, 7,9 kilométer hosszú szakaszt az Eibsee és a Schneefernerhaus - ma már bezárt - csúcsállomás között, beleértve a végső, 4466 méter hosszú Zugspitze-alagutat.

Új csúcsszakasz 1987 óta

1987-ben megváltoztatták a vasút útvonalát a csúcsrészen, és megnyitották a 975 méter hosszú "Rosi alagutat". Az alagutat Rosi Mittermaier síelőről nevezték el, aki akkoriban az alagút védnöke (Tunnelpatin) volt. Az alagút az 1930-ban épült Zugspitze-alagútból ágazik ki, mintegy háromnegyedénél, és a valamivel alacsonyabb, 2588 méteren fekvő Zugspitzplatt-fennsíkra vezet. Itt, a Sonn-Alpin étterem alatt található az új Gleccser-állomás (Gletscher-Bahnhof) a síterep közepén.

A Zugspitze vasútvonal teljes hossza 18,6 kilométerről a jelenlegi 19,0 kilométerre bővült. Öt évig mindkét végállomás párhuzamosan üzemelt, de 1992 novembere óta a Schneefernerhausisig tartó régi útvonalat már nem használják rendszeresen.

A pálya

A Zugspitzbahn Garmisch-Partenkirchenből a Zugspitzplattra vezet, ami 19,0 km hosszúságú. A nyomtávolság 1000 mm, a villamosítási rendszer pedig 1500 V-os egyenáram felsővezetékről. Az alsó szakasz Garmisch-Partenkirchen és Eibsee között Grainau és Eibsee között fogaskerekű adhéziós vasútként üzemel. Az Eibsee feletti szakasz csak fogaskerekűként üzemel Riggenbach-rendszerrel. A Garmisch-Partenkirchen és Zugspitzplatt közötti teljes vonalon utazók két szakaszban tehetik meg az utat. Garmisch-Partenkirchentől Grainauig közlekedik az adhéziós vasút, itt át kell szállni a fogaskerekű vasútra. Az Eibseeseilbahn kiszolgálásához Grainauból küldenek fogaskerekű szerelvényeket Eibsee megállóhoz, ezek bevárják a függővasúton érkezőket, majd visszatérnek Grainauba, ott át kell szállni az adhéziós vasútra, amellyel vissza lehet térni Garmisch-Partenkirchenbe. A Zugspitze felől fogaskerekű vasúttal érkezőknek is át kell szállni az adhéziós vasútra.

Érdekességek

A vasútvonal modellje a müncheni Miniland terepasztalon is megtalálható.

Források

Irodalom

Paul Schultze-Naumburg: Zugspitzbahn. in Zs. Deutsche Rundschau, November 1926
Die Bayerische Zugspitzbahn. AEG-Mitteilungen, Heft 4, April 1931
Erich Preuß: Die Bayerische Zugspitzbahn und ihre Seilbahnen, Transpress, Stuttgart 1997, ISBN 3-613-71054-4
Gerd Wolff: Deutsche Klein- und Privatbahnen. H. 7: Bayern. Eisenbahn Kurier, Freiburg, ISBN 3-88255-666-8