Allan Holdsworth

Allan Holdsworth
Allan Holdsworth
Életrajzi adatok
Született	1946. augusztus 6.[1][2][3] Bradford[4]
Elhunyt	2017. április 15. (70 évesen)[5][6] Vista[5]
Pályafutás
Műfajok	progresszív rock, fúziós jazz
Aktív évek	1969 - 2017
Együttes	UK, Level 42, Bruford, Tony Williams Lifetime, I.O.U., Tempest
Hangszer	gitár
Tevékenység	gitáros zenepedagógus dzsesszzenész dzsesszgitáros zeneszerző zenei producer
Kiadók	Enigma
Allan Holdsworth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Allan Holdsworth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Allan Holdsworth (Bradford, West Yorkshire, 1946. augusztus 6. – Vista, Kalifornia, 2017. április 15.) brit jazz/rock gitáros és zeneszerző. Több, mint öt évtizedes pályafutása során különféle zenei stílusokban játszott, azonban munkássága leginkább a fúziós jazz műfajához köthető.

Lemezkészítés

Az első lemez, amelyen Holdsworth szerepelt, az 'Igginbottom együttes egyetlen albuma, az 1969-ben megjelent Igginbottom's Wrench volt. 1971-ben egy improvizatív zenét játszó együttes, a Sunship tagja lett Alan Gowen, Laurie Baker és a King Crimson későbbi ütőse, Jamie Muir társaságában. Pályafutásának ezt a szakaszát nem örökítette meg lemezfelvétel.

Az 1970-es évek elején a Tempesthez csatlakozott és a rövid velük töltött idő alatt két lemez, az 1973-as Tempest és az 1974-es Living in Fear létrehozásában vett részt. Hallható volt a BBC-nek az együttessel készített koncertfelvételén is, mely később megjelent a Tempest 2005-ben Anthology: Under the Blossom címmel kiadott válogatáslemezén.

Ezt követően Holdsworth különböző, népszerű fúziós jazz együttesekkel és zenészekkel dolgozott. Ezek között megtalálható volt a Gong, a Soft Machine, a The New Tony Williams Lifetime, Jean-Luc Ponty és, az évtized végén, a UK nevű progresszív rock együttes.

Ugyancsak ez idő tájt történt, hogy a Velvet Darkness – egy próbafelvétel, amely hivatalos lemezként kapott nyilvánosságot – a szerző és az előadó feltüntetése nélkül jelent meg, Holdsworth legnagyobb bosszúságára, aki gyűlölte ezt az albumot.^[7]

Az évtized végén és az 1980-as években a zongorista Gordon Beckkel dolgozott, kiadtak két jazz-irányultságú albumot, Sunbird (1979) és The Things You See (1980) címmel. A Beckkel felvett harmadik lemez, a With a Heart in My Song 1988-ban jelent meg (később, 1996-ban ismét közösen játszottak Holdsworth szólóalbumán, mely a None Too Soon címet viselte és több népszerű jazz-sztenderd fúziós jellegű feldolgozását tartalmazta).

Az első hivatalos szólóalbuma az 1982-es I.O.U. volt, mely után öt albumot felölelő szólókarrierbe kezdett (ezt később újabb néggyel tetézte az 1990-es években). Az I.O.U. megjelenését követően a Van Halen gitárosa Eddie Van Halen felhívta rá a Warner Bros. Records főnökének Mo Ostinnak a figyelmét. Ez eredményezte a Road Games című EP hagyományos lemezen való megjelenését 1983-ban (később, 2001-ben CD-n is kiadták). Van Halen később azt állította a Guitar Player magazinnak, hogy Holdsworth komoly befolyással volt a játékára, valamint, hogy „szerintem ő volt a legjobb”.^[8]

1990-ben volt egy rövid életű kapcsolata a Level 42 nevű popegyüttessel, ugyanis AIDS által okozott tüdőgyulladásban meghalt gitárosuk Alan Murphy. A kapcsolat eredményeként Holdsworth részt vett 1991-es albumuk, a Guaranteed felvételein. Később, még ugyanebben az évtizedben együtt dolgozott a Johansson testvérekkel, Andersszel és Jensszel egy fúziós töltetű albumon, mely 1996-ban jött ki, Heavy Machinery címmel.

A 2000-es évekre észrevehetően csökkent szólista aktivitása, a Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie (2001) volt az eddig megjelent egyetlen albuma. Vendégzenészként azonban feltűnt más muzsikusok lemezein. Legfigyelemreméltóbb közreműködései a billentyűs Derek Sherinian-hez kötődnek. Szerepelt Mythology című 2004-es szólóalbumán, valamint Sherinian Planet X nevű együttesének 2007-es, Quantum című lemezén. 2008 és 2010 között a HoBoLeMa nevű szupergruppal turnézott, a dobos Terry Bozzio és Pat Mastelotto, valamint a basszista Tony Levin társaságában, improvizált experimentális zenét játszva.

Játékstílus és zeneszerzés

Az évek során Holdsworth egyedülállóan magas szintre fejlesztette játékstílusát amely tökéletesen ötvözte úgy az akkordbontás, mint az akkordjáték technikáját (gyakran kiegészítve ezeket a késleltetéssel, kórus-hangzással és egyéb komplikált gitár-effektekkel), többféle legato technikát - beleértve a pull-off (visszapengetéses) játékmód egy speciális változatát, amely sokkal inkább hasonlít egy fordított hammer-on (kalapács)technikára^[9] - és a volume swell (hangerő-növelés) kifinomult használatát, ami egy éteri, másvilági atmoszférát teremt.

1986-os, Atavachron című albumán kezdte alkalmazni a SynthAxe nevű MIDI eszközt a hangerő-változtatásra. Bár az Atavachron óta minden szóló felvételén használta ezt, azt nyilatkozta róla, hogy a továbbiakban nem szeretné, ha ilyen integráns része lenne játékának, főleg, mert ritkasága miatt bonyolult a javítása és a karbantartása.^[10] 1987-es, Reaching for the Uncommon Chord című oktató videójáról megtudhatjuk, hogy mennyire távol áll korunk hagyományos gitárjátékától, ezen ugyanis azt állítja, hogy valójában nem is szereti a gitárt, helyette inkább a szaxofon hangja tetszik neki.

Diszkográfia

Szólóalbumok

Stúdió albumok

• 1976: Velvet Darkness
• 1982: I.O.U.
• 1985: Metal Fatigue
• 1986: Atavachron
• 1987: Sand
• 1989: Secrets
• 1992: Wardenclyffe Tower
• 1993: Hard Hat Area
• 1996: None Too Soon
• 1999: The Sixteen Men of Tain
• 2001: Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie
• 2005: The Best of Allan Holdsworth: Against the Clock (válogatás)

Koncert albumok

• 1997: I.O.U. Live
• 2003: All Night Wrong
• 2004: Then

EP-k

• 1983: Road Games

Közös albumok

• 1979: Sunbird (Gordon Beckkel)
• 1980: The Things You See (Gordon Beckkel)
• 1988: With a Heart in My Song (Gordon Beckkel)
• 1996: Heavy Machinery (Jens Johanssonnal és Anders Johanssonnal)
• 2009: Blues for Tony (dupla élő album Alan Pasqua, Chad Wackerman és Jimmy Haslip társaságában)

Egyéb albumok, melyeken játszott

• 1969: Wrench – Igginbottom
• 1972: Belladona – Nucleus
• 1973: Tempest – Tempest
• 1974: Living in Fear – Tempest
• 1975: Bundles – Soft Machine
• 1975: Believe It – The New Tony Williams Lifetime
• 1976: Million Dollar Legs – The New Tony Williams Lifetime
• 1976: Gazeuse! – Gong
• 1976: Capricorn Princess – Esther Phillips
• 1977: Enigmatic Ocean – Jean-Luc Ponty
• 1978: Expresso II – Gong
• 1978: Feels Good to Me – Bruford
• 1978: U.K. – UK
• 1979: One of a Kind – Bruford
• 1979: Time is the Key – Pierre Moerlen's Gong
• 1980: Conversation Piece – John Stevens
• 1981: Land of Cockayne – Soft Machine
• 1983: Individual Choice – Jean-Luc Ponty
• 1983: Retouch – John Stevens
• 1984: Transatlantic – Jon St. James
• 1986: Soma – Soma
• 1986: Change of Address – Krokus
• 1986: Fast Impressions – Jon St. James
• 1988: Radio Free Albemuth – Stuart Hamm
• 1988: If This Bass Could Only Talk – Stanley Clarke
• 1988: No Borders – Carl Verheyen
• 1988: The Distance Between – Strange Advance
• 1989: Attack of the Neon Shark – Alex Masi
• 1989: A Question of Time – Jack Bruce
• 1990: Truth in Shredding – The Mark Varney Project
• 1990: Silent Will – Andrea Marcelli
• 1990: Blue Tav – Steve Tavaglione
• 1991: Forty Reasons – Chad Wackerman
• 1991: Guaranteed – Level 42
• 1991: Love in Peace – Paz
• 1992: Lone Ranger – Jeff Watson
• 1993: The View – Chad Wackerman
• 1993: Come Together: Guitar Tribute to the Beatles – különböző zenészek
• 1995: Suffer – Gongzilla
• 1995: Oneness – Andrea Marcelli
• 1995: Worlds Away & Back – Strange Advance
• 1996: Stare – Gorky Park
• 1997: From Your Heart and Your Soul – Steve Hunt
• 2003: BBC Radio 1971-1974 – Soft Machine
• 2003: Abracadabra – Soft Works
• 2004: Sonic Undertow – Riptyde
• 2004: Mythology – Derek Sherinian
• 2004: Book of the Dead – K2
• 2005: Nebula – David Hines
• 2006: Deconstruction of a Postmodern Musician – Corrado Rustici
• 2007: Prowlin' – Dan Carlin & Friends
• 2007: Quantum – Planet X
• 2008: Progasaurus – Chris Buck
• 2008: Everyone Knows My Drinking, No One Knows My Thirst – Eric Keyes
• 2009: Highway Star – Snew
• 2009: The Early Years – Paul Korda
• 2009: Propensity – John Stevensszel és Danny Thompsonnal (először 1978-ban jelent meg)
• 2010: Living It Up - Level 42
• 2011: Dirty & Beautiful: Volume 1 ‑ Gary Husband

VHS videó kiadványok

• 1992: REH Instructional: Allan Holdsworth (oktató anyag, 2007-ben DVD-n is megjelent)
• 1997: Drums & Improvisation – Gary Husband (Holdsworth egy interjút ad, valamint három számon közreműködik)

DVD videó kiadványok

• 2002: Live at the Galaxy Theater
• 2005: Carvin: 60 Years in the Making (tartalmaz egy hosszabb Holdsworth-interjút is)
• 2006: Rock Goes to College – Bruford
• 2007: Allan Holdsworth and Alan Pasqua featuring Chad Wackerman and Jimmy Haslip: Live at Yoshi's (élő fellépés Tony Williams tiszteletére)

Könyvek

• Reaching for the Uncommon Chord. Hal Leonard (1987. május 19.). ISBN 978-0634070020 
• Just for the Curious. Warner Bros (1994. május 19.). ISBN 978-0769220154 
• Melody Chords for Guitar. Centerstream (1997. május 19.). ISBN 978-1574240511 

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Allan Holdsworth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Hivatalos honlap (angolul).
• Diszkográfia a Discogson.
• Rövid MP3 klip egy SynthAxe-szólóból