5. zongoraverseny (Beethoven)

Ludwig van Beethoven op. 73., No. 5., Esz-dúr zongoraversenye az angolszász világban a Császár koncert (The Emperor Concerto) melléknevet viseli.

No.5. zongoraverseny
versenymű

Beethoven-Blasius Höfel (1792–1863) festménye Louis René Letronne után (1790–1842)

Zeneszerző	Ludwig van Beethoven
Opusszám	op. 73.
Keletkezés	1809-1811
Ajánlás	Rudolf Főherceg
Ősbemutató	1811. november 28. Lipcse, Gewandhaus, szólista: Friedrich Schneider
Megjelenés	1811

Hangnem	Esz-Dúr
Hangszerelés	zongora, fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok
Időtartam	kb. 40 perc
Tételek	1. tétel – Allegro 2. tétel – Adagio un poco mosso 3. tétel – Rondo-Allegro

Keletkezése-története

Beethoven Császár koncert melléknéven ismert, op. 73. Esz-dúr zongoraversenyét 1809 és 1811 közötti években Bécsben írta. A művet barátjának, tanítványának és patrónusának Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérseknek ajánlotta. A zongoraverseny bemutatója 1811. november 28.-án a lipcsei Gewandhausban volt, Friedrich Schneider zongoraszólójával. Bécsben, 1812-ben egy másik Beethoven tanítvány, Carl Czerny mutatta be a művet. A koncert mellékneve (Császár koncert) nem Beethoventől, hanem a mű angol kiadójától Johann Baptist Cramertől származik.^[1]

Hangszerelés

A mű hangszerelése értelmében zongora, 2 fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok alkotják az előadói kört.

Tételek

A mű 3 tételes.

I. Allegro

A mű nemcsak hangnemét és katonás jellegét figyelembe véve közeli rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben, különösen első tételének monumentális arányaiban. Az első tétel indulószerű témája, forradalmi hevülete is rokon a 3. szimfóniával. A legelső ütemekben meglepi a hallgatót a szerző: szokatlan, hogy a mű szóló kadenciával kezdődik, mivel a kadenciát általában, mintegy a mű összefoglalását a darab végére szokták elhelyezni a szerzők. I.tétel^?*

II. Adagio un poco mosso

A második tétel korálszerű, áhítatos éneke először a vonósokon hangzik fel, melyet időnként megerősítenek a fuvolák, klarinétok és a fagott. A szóló hangszer belépése fantáziaszerű, a koráldallamot csak a tétel közepén egyszer szólaltatja meg. A tétel végén ismét a zongora önfeledt rögtönzése hallható pianissimóban, egy hármashangzatból töredezetten próbálgatja a záró rondó témáját, amelynek az következménye, hogy a harmadik tétel szervesen kapcsolódik a lassú tételhez. II.tétel^?*

III. Rondo Allegro

A záró tételből diadalmas jókedv, kirobbanó temperamentum árad mindvégig. A befejezés előtt egy újabb Beethoven ötlet: sejtelmes üstdob-ritmus dobbanások felett vesz búcsút a zongora, majd viharzóan gyors unisono-skálamenetekkel cseng ki a szóló hangszer.^[2] III.tétel^?*

Jegyzetek

↑ Johann Baptist Cramer az AllMusicon
↑ Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) 104.

Források

Steinberg Michael The Symphony:Oxford University Press, 1995.
Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
Alexander Wheelock Thayer: Ludwig van Beethovens Leben. 2. Band. Breitkopf & Härtel, Leipzig 1910,
Sven Hiemke: Beethoven – Handbuch, Bärenreiter-Verlag Karl Vötterle GmbH & Co. KG, Kassel, 2009,

Külső hivatkozások

https://web.archive.org/web/20130624040227/http://www.lvbeethoven.com/Cedes/TheCds_PianoConcertosComplete.html
Beethoven's Fifth Piano Concerto Analysis and description of Beethoven's Fifth Emperor Piano Concerto
BBC Discovering Music – analysis (RealAudio, 29 minutes)
Piano Concerto No. 5 sheet music^{[halott link]} at Musopen

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concerto No. 5 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kiemelkedő lemezfelvételek

1927 március Ignaz Friedman New Queen's Hall Zenekar-Henry Wood vezényletével
1920 tájékán - Wilhelm Backhaus készített felvételt.
1930 tájékán - Artur Schnabel felvétele - Londoni Szimfonikus Zenekar-Sir Malcolm Sargent közreműködésével.
Edwin Fischer- Karl Böhm vezényletével 1939-ben és Wilhelm Furtwängler dirigálásával 1951-ben készízezz lemezt.
1940. május 12. - Josef Hoffmann felvétele a Chicago Szimfonikus Zenekar és Hans Lange szereplésével.
Arthur Rubinstein 3 felvétele ismert Josef Krips, Erich Leinsdorf és Daniel Barenboim vezényletével.
1944-ben Walter Gieseking és Artur Rother sztereó magnetofon felvételeket készített a Német Rádió számára
Vladimir Horowitz felvétele az 1952-es Carnegie Hall-beli hangversenyről RCA Victor Szimfonikus Zenekar és Reiner Frigyes közreműködésével.
Wilhelm Kempff Paul van Kempen vezényletével 1953-ban, Ferdinand Leitner szereplésével 1961-ben vette fel a művet.
Rudolf Serkin 3 felvétele ismert: 1953-ban Philadelphia Zenekar Ormándy Jenő vezényletével, 1962-ben a New York-i Filharmonikus Zenekart Leonard Bernstein irányította, 1981-ben a Bostoni Szimfonikus Zenekar karmestere Ozava Szeidzsi volt.
Leonard Bernstein 1989 szeptemberében, röviddel halála előtt koncerten játszotta felvételre a művet a Bécsi Filharmonikusokat Krystian Zimerman vezényelte.
Leon Fleisher Beethoven összes zongoraversenyét felvette a Cleveland Zenekarral és Széll György vezényletével 1959 és 1961 között.
Claudio Arrau 4 alkalommal készített felvételt: Alceo Gallieraval 1958 -ban, Bernard Haitink vezényletével 1964-ben, kétszer Sir Colin Davis volt a karmester Royal Concertgebouw Zenekara, majd a Drezdai Állami Opera Zenekara élén.
Glenn Gould felvétele Leopold Stokowski közreműködésével készült.
Maurizio Pollini kétszer vette lemezre a művet: először Karl Böhm volt a karmester a Bécsi Filharmonikusok élén, majd Claudio Abbado vezényelte a Berlini Filharmonikusokat.
Alfred Brendel pályafutása során az összes Beethoven zongoraversenyt három alkalommal vette fel.
Murray Perahia Mind az 5 zongoraversenyt a Royal Concertgebouw Zenekarával Bernard Haitink vezényletével vette fel 1988-ban.
Shoko Sugitani lemeze a Berlini Szimfonikus Zenekarral Gerard Oskamp vezényletével 2000-ben jelent meg.
Walter Gieseking:Háborús idők Német rádió felvételei, Music & Arts Programs of America, Inc. CD-815, 1994.