2001-es olaszországi parlamenti választások

Koalíciós listavezető Silvio Berlusconi Francesco Rutelli Fausto Bertinotti
Párt neve Szabadság Háza Olajfa Kommunista Újraalapítás Pártja
Választási koalíció Jobbközép koalíció Balközép koalíció Nincs koalíció
Szavazatok száma 18,398,246
49.6% [1]
13,169,239
35.5%
1,868,659
5%
Mandátumok Képviselőház:
368 / 630

Szenátus:
176 / 315
Képviselőház:
241 / 630

Szenátus:
128 / 315
Képviselőház:
11 / 630

Szenátus:
4 / 315
Változás % - - -
Változás a mandátumokban K: Növekedés96
Sz: Növekedés33
K: Csökkenés82
Sz: Csökkenés29
K: Csökkenés24
Sz: Csökkenés6

A 2001-es olaszországi parlamenti választásokat 2001. május 13-án tartották meg. A választáson a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció győzött, míg a Róma akkori polgármestere, Francesco Rutelli által vezetett balközép Olajfa koalíció vesztett. Ez volt az első választás 1996 óta.

Választási rendszer

Az 1993-ban Sergio Mattarella által beterjesztett és népszavazáson megszavaztatott, Mattarellum néven ismert választási törvény volt érvényes:

Egy vegyes választási rendszer, mely az úgynevezett scorporo.

A Képviselőház esetén a mandátumok 75%-át egyéni választókerületek adták, 25%-ban pedig országos lista alapján. A Képviselőházban 4%-os lett a bejutási küszöb. A Szenátus esetén a mandátumok 25%-át a töredékszavazatok alapján osztották ki. A Szenátusban emellett 83 mandátumot regionális alapon osztották ki.

Pártok és jelöltek

Koalíció Párt Főideológia Listavezető
Szabadság Háza Forza Italia (FI) Liberális konzervativizmus Silvio Berlusconi
Nemzeti Szövetség (AN) Nemzeti konzervativizmus Gianfranco Fini
Északi Liga (LN) Regionalizmus Umberto Bossi
Fehér Virág (CCD–CDU) Kereszténydemokrácia Pier Ferdinando Casini
Új Olasz Szocialista Párt (NPSI) Szociáldemokrácia Gianni De Michelis
Olasz Republikánus Párt (PRI) Liberalizmus Giorgio La Malfa
Háromszínű Láng (FT) Neofasizmus Pino Rauti
Olajfa Baloldali Demokraták (DS) Szociáldemokrácia Massimo D'Alema
Margaréta-párt (DL)[a] Centrizmus Francesco Rutelli
Napraforgó Párt (FdV–SDI) Ökoszocializmus Enrico Boselli
Olasz Kommunisták (PdCI) Kommunizmus Oliviero Diliberto
Déltiroli Néppárt (SVP) Regionalizmus Luis Durnwalder
Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC) Kommunizmus Fausto Bertinotti
Értékek Olaszországa (IdV) Korrupcióellenesség Antonio Di Pietro
Európai Demokrácia (DE) Kereszténydemokrácia Sergio D'Antoni
Bonino Listája (LB) Libertarianizmus Emma Bonino
  1. Választási koalíció az Olasz Néppárt, Demokraták, Olasz Megújulás és a Populárisok pártokkal.

Koalíciós listavezetők

Kép Név Akkori szerepe Refs
Silvio Berlusconi
(1936– )
Olaszország miniszterelnöke
(1994–1995)
További pozíciók
  • Képviselőház tagja (1994–2013)
  • Forza Italia elnöke (1994–2009)
[2][3]
Francesco Rutelli
(1954– )
Róma polgármestere
(1993–2001)
További pozíciók
  • Róma polgármestere (1993-)
  • Környezetvédelmi miniszter (1993–1993)
  • Képviselőház tagja (1983–1994)
[4][5]
Fausto Bertinotti
(1940– )
Kommunista Újraalapítás Pártja főtitkára
(1994–2006)
További pozíciók
[6][7]
Antonio Di Pietro
(1950– )
Közművekért felelős miniszter
(1996–1996)
További pozíciók
  • Értékek Olaszországa elnöke (1998–2013)
[8][9]
Sergio D'Antoni
(1946– )
CISL főtitkára
(1991–2000)
[10][11]
Emma Bonino
(1948– )
Egészségügyi és élelmiszerbiztonsági európai biztos
(1995–1999)
További pozíciók
  • Member of the European Parliament (1979–1988; 1999–2006)
  • Member of the Chamber of Deputies (1976–1978; 1979–1986; 1987–1990; 1992–1995)
[12][13]

Választási kampány

A választási kampányban a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Háza jobbközép koalíció és a Francesco Rutelli vezette balközép Olajfa koalíció volt a két fő esélyes. Az 1996-os választásokon a balközép koalíció győzött és négy kormány volt ez idő alatt: Romano Prodi első, Massimo D'Alema első és második valamint Giuliano Amato második kormánya. A kormány külső támogatója végig a Kommunista Újraalapítás Pártja volt, ám az Olajfa és a kommunisták között gyakori belviszály volt, emiatt gyakoriak voltak a kormányválságok.

A Silvio Berlusconi vezette Szabadság Házában a Forza Italia és Nemzeti Szövetségen kívül ismét tagja lett az Északi Liga is. A választási kampány utolsó napjaiban a Rai 1-n futó Porta a porta politikai műsorban megkötött "az olaszokkal való szerződését", amiben a választási programjuknak a végrehajtását vállalta kormányra kerülésük esetén.

Jegyzetek

  1. Archivio storico delle elezioni - 1996. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. I manifesti elettorali di Silvio Berlusconi dal 1994 ad oggi
  3. Berlusconi: il contratto del 2001
  4. Rutelli ammette la sconfitta. "Ora opposizione dura"
  5. Politiche 2001: manifestazione di chiusura della campagna elettorale per il nord Italia con Francesco Rutelli
  6. Rutelli non convince Bertinotti. "Da soli alle elezioni"
  7. Elezioni, Bertinotti: "Non ci sarà desistenza con l'Ulivo"
  8. Elezioni 2001, navigando tra i siti della politica
  9. Ministero dell'Interno – Archivio Storico Elezioni
  10. Sergio D'Antoni – Enciclopedia Treccani
  11. Il centrodestra dilaga in Sicilia: 61 collegi su 61
  12. Radicali nelle istituzioni. [2018. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
  13. Emma Bonino – Biografia. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)